Smith 1919-ben született, az akkori brit gyarmaton, Dél-Rodéziában. A skót származású édesapja, Douglas Smith – akinek eredeti szakmája hentes volt –, Rodéziában farmerként dolgozott. A kiválóan sportoló Smith[2] középiskolai tanulmányait a Selukwe High Schoolban végezte, egyetemi diplomáját pedig a dél-afrikaiGrahamstownban szerezte.
Katonai szolgálata
A második világháború alatt, 1941–1945 között pilótaként szolgált a Brit Királyi Légierőnél (130th Squadron).[1] A háború során két alkalommal is lelőtték a gépét; a második alkalommal ráadásul ellenséges vonalak mögött ért földet (Olaszországban). Kalandos körülmények között, 5 hónapig bújkált olasz és franciapartizánok segítségével, míg végül újra csatlakozni tudott a szövetséges csapatokhoz.
A politikában
Korai szakasza
Smith a háború után hazatért Dél-Rodéziába,[2] ahol 1948-ban feleségül vette Janet Wattot († 1994). Két fiuk és egy lányuk született.[1] Eleinte birtokán gazdálkodott, majd képviselő lett a fehér gyarmati parlamentben. Dél-Rodéziát akkoriban a lakosság 3-5%-át kitevő, főként brit származású fehér telepesek vezették. Az 5 milliónyi fekete lakosságnak nem volt beleszólása a gyarmat politikai és gazdasági életébe. Ez a fehér uralom került veszélybe, amikor a 60-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy-Britannia visszavonul Afrikából és elengedi a függetlenségbe gyarmatait. Zambiában, Ugandában és Tanzániában a függetlenség után fekete elnökök kerültek hatalomra, és nyilvánvaló volt, hogy Dél-Rodéziában is a lakosság túlnyomó többségét kitevő fekete lakosság kezébe kerülne az irányítás. Rodézia fehér telepesei pedig ezt akarták megakadályozni.
Kormányfőként
Smith ‑ akit 1964. április 13-án miniszterelnöknek neveztek ki ‑ elhatározta, hogy megelőzi az angol kormányt.[2]1965. november 11-én ‑ Rodézia néven – egyoldalúan kikiáltotta országa függetlenségét (az addigi gyarmattartó Nagy-Britanniától). A nemzetközi közösség nem ismerte el rendszerét, és az ENSZ büntetőintézkedéseket léptetett életbe országa ellen.[3] A Smith-rezsim szigorú kisebbségi uralma gerillaharcra késztette a fekete-afrikai ellenállókat. A súlyosbodó polgárháború kihatott a gazdasági életre, és ez rábírta a kormányt, hogy utat engedjen egy vegyes összetételű ideiglenes kormány megalakításának (1978). 1979-ben sor került az első egyenlő, általános választásra, melyet azonban választási manipuláció övezett. A nemzetközi ellenőrzés alatt megismételt[4]1980-as választások eredményeként Zimbabwe fekete irányítású köztársaság lett, a legjelentősebb gerillavezér, Robert Mugabe miniszterelnökkel az élén.
Ellenzékiként
Smith ezután Mugabe parlamenti ellenzékeként dolgozott, amíg a fehér kisebbségnek fenntartott parlamenti helyeket 1987-ben el nem törölték. Smith sok fehér rodéziai szemében egyfajta bálvány volt, míg a feketék számára a legrosszabb faji elnyomást jelképezte.[forrás?]
Műve
The Great Betrayal: The Memoirs of Ian Douglas Smith (1997)
Halála
Kisebb szélütést szenvedett 2007 novemberében, és 88 éves korában – egy Fokváros melletti klinikán – halt meg november 20-án.[3]
↑Diószegi István‑Harsányi Iván‑Németh István: 20. századi egyetemes történet. 1945‑1995. Európán kívüli országok. 3. köt. Korona K., Bp., 1997. 262. p.