IV. Phraatész pártus király

IV. Phraatész
IV. Phraatész arcképe a pénzérméjén
IV. Phraatész arcképe a pénzérméjén

Pártus király
IV. Phraatész
Uralkodási ideje
I. e. 37 I. e. 2
ElődjeII. Oródész
UtódjaV. Phraatész és Musza
Életrajzi adatok
UralkodóházArszakidák
Születetti. e. 1. század
Elhunyti. e. 2
ÉdesapjaII. Oródész
ÉdesanyjaLaodice of Parthia
Testvére(i)Pacorus I of Parthia
HázastársaMusza
GyermekeiI. Vonónész
V. Phraatész
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Phraatész témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

IV. Phraatész (pártus nyelven: 𐭐𐭓𐭇𐭕 Frahāt) a Pártus Birodalom királya i. e. 37-től i. e. 2-ig.

Phraatész apja lemondása után került a trónra, utána állítólag meggyilkolta apját, valamint esetleges trónkövetelő fivéreit is. I. e. 36-ban a római Marcus Antonius hadjáratot indított országa ellen, de a pártusok ügyes manőverezéssel, a római sereg folyamatos zaklatásával elérték, hogy nagy veszteségekkel visszavonuljon. I. e. 30-ban az uralkodó dinasztia egy hercege, II. Tiridatész elűzte Phraatészt a trónjáról, de ő a nomád szkíták segítségével hamarosan visszatért. Tiridatész a rómaiakhoz menekült, túszként elrabolva Phraatész egyik fiát. Augustus római császár visszaadta a fiút, cserébe a carrhaei csatában zsákmányolt római hadijelvényekért. A fiúval érkezett a pártus udvarba egy rabszolgalány, Musza, akiből hamarosan a király kedvenc felesége vált. Musza i. e. 2-ben megmérgezte az idős Phraatészt és fiával, V. Phraatésszel együtt átvette a birodalom kormányzását.

Uralkodása

Phraatész II. Oródész király fia volt. Neve a pártus Frahāt (𐭐𐭓𐭇𐭕, "adomány, jutalom") görögösített (Φραάτης) változata. Mai iráni verziója a Farhād (فرهاد).[1]

I. e. 38-ban Phraatész bátyja, az elsőszülött Pakórosz Antiochia közelében elesett a rómaiak ellen vívott csatában. Halála mélyen lesújtotta II. Oródészt, aki hamarosan le is mondott a trónról és átadta azt Phraatésznek.[2] Az öreg király ezt követően hamarosan meg is halt; Cassius Dio a gyásza miatt, de Plutarkhosz azt állítja, hogy Phraatész ölette meg.[3] Phraatész meggyilkoltatta az apjától és feleségétől, Kommagénéi Laodikétől származó valamennyi féltestvérét is, hogy ne léphessenek fel trónkövetelőként. Laodikét feltehetően szintén megölték.[4][5] Ezután száműzte fivérei támogatóit és a saját ellenlábasait, többek között az arisztokrata Monaiszészt (aki korábban hadvezérként szerzett hírnevet), aki a római fennhatóság alatt álló Szíriában, Marcus Antoniusnál keresett menedéket.[6] Monaiszész sürgette a római triumvirt, hogy támadja meg Parthiát és biztosította róla hogy nem ütközik majd jelentős ellenállásba.[7][3] Antonius három várost (Larisszát, Hierapoliszt and Arethuszát adott a hadvezérnek és győzelem esetére megígérte neki a pártus trónt.[7][8] Nagyjából ekkoriban Antonius elfoglalta Jeruzsálemet és kivégeztette a pártusok bábját, II. Antigonosz Mattatiás királyt (őt a Róma-párti Heródes követte).[3] A Pártus Birodalmat és Örményországot összekötő kapcsok is meggyengültek Phraatész tevékenysége és Pakórosz (aki az örmény uralkodóházból kapott feleséget) halála miatt.[9] A pártusok sem vették félvállról Monaiszész elűzését, így végül Phraatész kibékült vele és visszahívta az országba.[7]

Háború Marcus Antoniusszal

A pártus-római határvidék

A következő évben Antonius Theodosiopolisban gyűjtötte össze a seregeit, II. Artavazdész örmény király pedig átállt a rómaiakhoz. Antonius megtámadta Média Atropaténét, ahol ekkor a pártusokkal szövetséges I. Artavazdész volt az uralkodó. A rómaiak ostrom alá vették a fővárost, Praaszpát (melynek elhelyezkedése ma már nem ismert), de a pártusok lecsaptak az utóvédre, megsemmisítették azt és szétromboltak egy, az ostromhoz szánt hatalmas faltörő kost; ezt követően az örmény segédcsapatok otthagyták a római sereget.[10] Antonius visszavonult Örményországba, eközben a pártusok folyamatosan zaklatták, üldözték a csapatait; végül jókora emberveszteség árán ért vissza Szíriába.[11]

Marcus Antonius csúfos vereségérée (és az i. e. 53-ban vívott katasztrofális carrhaei csatára) még sokáig emlékeztek a rómaiak és a későbbiekben indokot szolgáltatott számukra újabb hadjáratok indítására.[12] Két évvel később, i. e. 34-ben Antonius bosszút állt II. Artavazdész dezertálásért. Miután nem sikerült csapdába csalnia a királyt, bevonult az örmény főváros alá és foglyul ejtette Artavazdészt, Alexandriába vitette és diadalmenetében aranybilincsekben vonultatta fel.[13] A börtönben tartott királyt végül Kleopátra végeztette ki az elvesztett actiumi csata után.[14]

Antonius ezt követően megpróbált szövetséget kötni I. Artavazdész atropaténéi királlyal, akinek ekkorra feszültté vált a viszonya IV. Phraatésszel. A rómaiaknak azonban hamarosan ki kellett vobulniuk Örményországból; egyrészt egy pártus támadás miatt, másrészt nyugaton is fellángolt a polgárháború Octavianusszal.[15] Cassius Dio szerint i. e. 31 körül Phraatész meggyilkoltatta I. Antiokhosz kommagénéi királyt.[16] Antonius és Kleopátra halála után Örményországban a pártusbarát II. Artaxiasz foglalta el a trónt.

Kései évei

Augustus szobrának mellvértjén az a jelenet látható, amikor a pártusok átadják neki a hadijelvényeket

I. e. 31-ben az actiumi csatát követően Antonius és Kleopátra öngyilkos lett, Octavianus pedig az egész Római Birodalomban konszolidálta hatalmát, majd Augustus néven ő lett az első császár.[17] Nagyjából ebben az időben az uralkodóház egyik hercege, II. Tiridatész elűzte a trónról IV. Phraatészt, aki azonban a nomád szkíták segítségével hamarosan visszaszerezte hatalmát.[18] Tiridatész a rómaiakhoz menekült, túszként magával hurcolva Phraatész egyik fiát. I. e. 20-ban Phraatész a fiáért cserébe visszaadta a rómaiaknak a carrhaei csatában elvesztett hadijelvényeket, valamint a még életben lévő hadifoglyokat.[19] A pártusok ezt igen előnyös megállapodásnak tartották;[20] míg Augustus propagandájában a hadijelvények visszaszerzését politikai győzelemként interpretálta: érmét bocsátott ki ebből az alkalomból, új templomot építtetett a hadijelvényeknek, még híres szobrának mellvértjén is látható ez a jelenet.[21]

Augustus a herceg mellett egy Musza nevű itáliai rabszolgalányt is külödtt Phraatésznak, aki hamarosan a király kedvenc feleségévé vált és fiút szült neki.[22] Egyes feltételezések szerint Muszának az volt a feladata, hogy kémkedjen a rómaiak számára.[23] Phraatésznek ekkor már legalább négy másik felesége volt: Olennieiré, Kleopatra, Baszeirta és Bisztheibanapsz.[24]

I. e. 10-9 körül fia örökösödése érdekében Musza rávette Phraatészt, hogy négy idősebb fiát (Vonónész, Phraatész, Szraszpandész és Rhodaszpész) küldje Rómába, hogy elkerüljék az utódlás körüli konfliktusokat.[25] Augustus önéletrajzában ezt az alkalmat is úgy értelmezte, hogy Parthia alávetette magát Rómának.[26] I. e. 2-ben Musza megmérgezte az öreg királyt és fiával, V. Phraatésszal közösen átvette a hatalmat a Pártus Birodalomban.[27]

Pénzei

IV. Phraatész pénze

IV. Phraatész és apja idejében a pártus pénzkibocsátás elérte csúcspontját, csak II. Mithridatész veretett hasonló mennyiségű érmét.[28] Phraatész pénzei nagyjából ugyanazt a sémát követi, mint apjáéi.[29] Az érmék elülső oldalán arcképe látható, viszonylag rövid hajjal és szakállal, valamint pödrött bajusszal.[29] Arcvonásai hasonlítanak arra a közel két méteres bronzszoboréra, amelyet Délnyugat-Irán hegyeiben találtak és ma a teheráni Iráni Nemzeti Múzeumban látható.[30] Feje mögött egy, az uralkodói dicsőséget (hvarenah) jelképező vagy vagy Verethragna istent megszemélyesítő ragadozó madár látható, csőrében diadémot, koszorút vagy gyűrűt tart.[31]

A hátoldalon általában egy ülő íjászfigura látható. Egyes esetekben azonban az ülő királynak Tükhé görög istennő nyújt át egy jogart vagy pálmaágat.[29][30] A pártusok a hellenisztikus ikonográfiát használták saját isteneik ábrázolására,[32][33] vagyis ez a hatalommal való felruházás jelenetében Tükhé Anahita vagy Asi istenséget jelképezheti. Phraatész titulusai a pénzein: Királyok Királya, Arszakész, Igazságos, Adakozó, Kiváló, Philhellén (a görögök barátja).[34]

Családja

IV. Phraatész feleségei közül ötnek a neve ismert: Olennieiré, Kleopatra, Baszeirta, Bisztheibanapsz és Musza.

Gyermekei:

  • I. Vonónész, a király legidősebb fia, i. sz. 8-12 között pártus király, utána örmény uralkodó
  • Phraatész, i. sz. 35-ben trónkövetelő[35]
  • Szeraszpandész, Rómába küldték, ott is maradt haláláig[36]
  • Rhodaszpész, Rómába küldték, ott is maradt haláláig[36]
  • Karen, a Karen-ház (Irán hét nagy nemesi házának egyike) alapítója[37]
  • ismeretlen nevű lány, egy daha herceg felesége, II. Artabanosz király anyja[38]
  • V. Phraatész (Phraatakész), pártus király i. e. 2 és i. sz. 4 között.[39]

Jegyzetek

  1. Kia 2016, 160. o.
  2. Bivar 1983, p. 58; Brosius 2006, p. 96; Kennedy 1996, pp. 80–81;Strugnell 2006, pp. 239, 245–246
  3. a b c Bivar 1983, 58. o.
  4. Dąbrowa 2018, 80–81. o.
  5. Boyce & Grenet 1991, 313. o.
  6. Russell 1987, p. 125; Bivar 1983, p. 58
  7. a b c Cassius Dio, Book 49, 24.1.
  8. Plutarch, vol IX. 37.1.
  9. Russell 1987, 125. o.
  10. Bivar 1983, 58–59. o.
  11. Bivar 1983, pp. 60–63; Garthwaite 2005, p. 80; Curtis 2007, p. 13;Kennedy 1996, p. 81
  12. Bivar 1983, 66. o.
  13. Roller 2010, p. 99
  14. Burstein 2004, p. 31; Bivar 1983, pp. 64–65; Bivar 1983, pp. 64–65
  15. Bivar 1983, 64–65. o.
  16. Widengren 1986, 135–136. o.
  17. Roller 2010, pp. 138–151; Bringmann 2007, pp. 304–307
  18. Bivar 1983, pp. 65–66
  19. Garthwaite 2005, p. 80Strugnell 2006, pp. 251–252
  20. Bivar 1983, pp. 66–67
  21. Brosius 2006, pp. 96–97; 136–137; Bivar 1983, pp. 66–67; Curtis 2007, pp. 12–13
  22. Kia 2016, p. 198; Schippmann 1986, pp. 525–536
  23. Strugnell 2008, 283. o.
  24. Strugnell 2008, p. 283; Bigwood 2008, pp. 244–245
  25. Kia 2016, p. 198; Strugnell 2008, pp. 284–285; Dąbrowa 2012, p. 173; Schippmann 1986, pp. 525–536
  26. Bivar 1983, p. 67; Brosius 2006, pp. 96–99
  27. Kia 2016, p. 199; Richardson 2012, p. 161; Bivar 1983, p. 68
  28. Metcalf 2016, 284. o.
  29. a b c Rezakhani 2013, 771. o.
  30. a b Curtis 2012, 71. o.
  31. Curtis 2016, 184. o.
  32. Curtis 2012, 76–77. o.
  33. Boyce 1984, 82. o.
  34. Bigwood 2004, 60. o.
  35. Dąbrowa 2017, 175–176. o.
  36. a b Strugnell 2008, 284–285. o.
  37. Pourshariati 2017.
  38. Olbrycht 2014, 94–96. o.
  39. Kia 2016, p. 199; Dąbrowa 2012, p. 174

Irodalom

Further reading

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Phraates IV című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Előző uralkodó:
XV. Arsak
Következő uralkodó:
V. Phraatész

Read other articles:

Cobalt(II) thiocyanatCấu trúc của coban(II) thiocyanat giống thủy ngân(II) thiocyanatMẫu coban(II) thiocyanatTên khácCobanơ thiocyanatCoban đithiocyanatCoban(II) rhodanitCobanơ rhodanitCoban đirhodanitCoban(II) sunfocyanatCoban đisunfocyanatCobanơ sunfocyanatCoban(II) isothiocyanatCoban đisothiocyanatCobanơ isothiocyanatSố CAS61497-93-6 (3 nước)Nhận dạngSố CAS3017-60-5PubChem18174Số EINECS221-156-8Ảnh Jmol-3DảnhSMILES đầy đủ C(#N)[S-].C(#N)[S-].[Co...

 

2009 single by Stefanie HeinzmannUnbreakableSingle by Stefanie Heinzmannfrom the album Roots to Grow ReleasedNovember 13, 2009 (2009-11-13)Recorded2009Genre Pop soul pop Length4:34Label Universal Domestic Pop Songwriter(s) Joss Stone Rick Nowels Producer(s) Marek Pompetzki Paul NZA Stefanie Heinzmann singles chronology No One (2009) Unbreakable / Stop (2009) Roots to Grow (2010) Unbreakable is a song by Swiss recording artist Stefanie Heinzmann. Written by Joss Stone and Ri...

 

Central Bank of Curaçao and Sint MaartenYou can help expand this article with text translated from the corresponding article in Dutch. (June 2022) Click [show] for important translation instructions. View a machine-translated version of the Dutch article. Machine translation, like DeepL or Google Translate, is a useful starting point for translations, but translators must revise errors as necessary and confirm that the translation is accurate, rather than simply copy-pasting machine-tra...

「カルロ・アルベルト」はこの項目へ転送されています。その他の用法については「カルロ・アルベルト (曖昧さ回避)」をご覧ください。 カルロ・アルベルトCarlo Alberto サルデーニャ王 在位 1831年4月27日 - 1849年3月23日戴冠式 1831年4月27日別号 カリニャーノ公全名 一覧参照 Carlo Alberto Emanuele Vittorio Maria Clemente Saverio di Savoia-Carignanoカルロ・アルベルト・エマヌエーレ・ヴィ...

 

Telecentro Tipo Sociedad anónimaIndustria TelecomunicacionesGénero MSO, Cableoperador, Proveedor de servicios de internetForma legal Capital abiertoFundación 27 de julio de 1990Fundador Mario José MenéndezHabib Basbus[1]​Sede central Avenida Brigadier General Juan Manuel de Rosas 2860San Justo, Provincia de Buenos AiresÁrea de operación Capital FederalGran Buenos AiresManaging Director Sebastián PierriPresidente Rodrigo Mario LandaluceProductos Canal 26TelemaxLatina FM 101.1Lati...

 

Jalan M. I. RIdwan Rais adalah salah satu jalan utama di Jakarta. Nama jalan ini diambil dari nama salah satu Pahlawan Ampera yang bernama Ikhwan Ridwan Rais. Jalan ini melintang sepanjang 270 meter dari persimpangan Tugu Tani sampai persimpangan Jalan Medan Merdeka Timur dan Jalan Medan Merdeka Selatan.[1] Jalan ini melintasi kelurahan Gambir, Gambir, Jakarta Pusat. Bangunan di Jalan M. I. Ridwan Rais Wisma Alia Kantor Pelayanan Pajak Madya Jakarta Utara Kantor Pelayanan Pajak Madya ...

Conflit tchado-libyen Zone contrôlée par le GUNT au Tchad en 1986/1987 (vert clair), ligne rouge au 15e et 16e latitude (1983 et 1984) et la bande d'Aozou occupé par la Libye (vert foncé). Informations générales Date 1978–1987 Lieu Tchad Issue Victoire du Tchad Changements territoriaux Reprise du contrôle de la bande d'Aozou par le Tchad Belligérants Jamahiriya arabe libyenne Front de libération nationale du Tchad Gouvernement d'Union nationale de transition(1979-1986) Tchad G...

 

Blohm+Voss B.V. & Co. KG Logo Rechtsform Kommanditgesellschaft Gründung 5. April 1877 Sitz Hamburg, Deutschland Deutschland Leitung Ralph Petersen Mitarbeiterzahl rund 580 (2021) Branche Schiffbau Website www.blohmvoss.com Werksgelände von Blohm + Voss: vorn die Einfahrt, mittig das Verwaltungsgebäude, rechts dahinter das Trockendock Elbe 17, oben rechts Dock 10 Werftgelände Blohm+Voss (Schreibweise bis 1965: Blohm & Voss) ist eine deutsche Schiffswerft mit Hauptsit...

 

{{{الاسم}}}   بيانات المراقبة الكوكبة الدلو[1]  البعد () القدر الظاهري (V) 8.96 [2][3]،  و9.95 ،  و9.666 [4]،  و9.391 [4]،  و9.213 [4]  سرعة شعاعية -345 كيلومتر في الثانية[2]،  و-288.8 كيلومتر في الثانية[2]  معدنية (فلك) -1.42 [2]،  و-1.48 [3]  القد

Mining and the processing of minerals date back to ancient times in Sardinia. Ancient traders and conquerors, attracted by the astonishing underground riches, were drawn to the island's coast. Evidence of ancient metal processing is given in the many placenames connected with mining: examples include Argentiera, Montiferru, Funtana Raminosa, and Capo Ferrato. The term Gennargentu (silver carrier) comes from Eugenio Marchese, then manager of the mining district of Sardinia, bringing it back to...

 

Penghargaan Filmfare ke-6Tanggal10 Mei 1959TempatBombayPembawa acaraJ. C. JainSorotanFilm TerbaikMadhumatiPenghargaan terbanyakMadhumati (9)Nominasi terbanyakMadhumati (11) ← ke-5 Penghargaan Filmfare ke-7 → Penghargaan Filmfare ke-6 diadakan pada 10 Mei 1959, di Bombay, untuk menghormati film-film terbaik di Sinema Hindi pada tahun 1958.[1] Madhumati menjadi pemenang terbesar ketika menerima penghargaan untuk Film Terbaik tahun 1958 dan Sutradara Terbaik, keduan...

 

Relationship between national identity and religion This article may need to be rewritten to comply with Wikipedia's quality standards. You can help. The talk page may contain suggestions. (May 2009) Part of a series onNationalism Nation forming Nationalism in the Middle Ages Anthem Church Colours Emblem Father Flag Epic God Identity Language Myth Sport State Symbol Treasure Core values Allegiance Independence Patriotism Self-determination Solidarity Types African Anarchist Blind Bourgeois Bu...

Phenomenon of US political rhetoric after WWII This article is about the events during the cold war. For general information about the phenomenon, see Red Scare. American anti-communist propaganda of the 1950s, specifically addressing the entertainment industry Part of a series onDiscrimination Forms Institutional Structural Attributes Age Caste Class Dialect Disability Genetic Hair texture Height Language Looks Mental disorder Race / Ethnicity Skin color Scientific racism Rank Sex S...

 

1946 treaty between colonial Vietnamese rebels and the French government This article is part of a series aboutHồ Chí Minh Indochinese Communist Party, Việt Minh, and the struggle for independence French Indochina in World War II Viet Minh OSS Deer Team August Revolution Declaration of independence President of the Democratic Republic of Vietnam War in Vietnam (1945–1946) Fontainebleau Agreements Ho–Sainteny agreement Land reform 1954 Geneva Conference North Vietnamese invasion of La...

 

Japanese animation studio Arvo Animation Inc.Native name株式会社アルボアニメーションRomanized nameKabushiki-gaisha Arubo AnimēshonTypeKabushiki gaishaIndustryJapanese animationFoundedJuly 2017; 6 years ago (2017-07)FounderTaishi KawaguchiHeadquarters1-16-3 Igusa, Suginami, Tokyo, JapanKey peopleTaishi Kawaguchi (CEO)Total equity¥ 3,000,000Number of employees20SubsidiariesArvo Yamagata StudioWebsitearvo-animation.co.jpFootnotes / references[1...

1993 studio album by London Philharmonic OrchestraSymphonic Music of YesCD CoverStudio album by London Philharmonic OrchestraReleased26 October 1993Recorded12 July 1993 – 9 August 1993GenreProgressive rock, symphonic rockLength54:56LabelRCA VictorProducer Steve Howe Dee Palmer Alan Parsons Professional ratingsReview scoresSourceRatingAllMusic[1] Symphonic Music of Yes is a 1993 album by the London Philharmonic Orchestra, covering songs of the progressive rock band Yes, with ...

 

17th Frigate SquadronActiveNovember 1955 – February 1972Country United KingdomBranch Royal NavySizeSquadronCommandersFirstCaptain John E. ScotlandLastCaptain Wilfred J. GrahamMilitary unit The 17th Frigate Squadron was an administrative unit of the Royal Navy from 1955 to 1972. Operational history 17th Frigate Squadron featuring the V-class HMS Venus, the Whitby-class HMS Torquay and the Type 15 HMS Urchin and HMS Wizard in March 1963 (IWM) During its existence...

 

Israeli undercover counter-terrorism unit Unit 217יחידה 217‎Combat pin of Unit 217Active1986–presentCountry IsraelTypeMistaʽaravimRolecounter-terrorismPart of89th Oz BrigadeNickname(s)Duvdevan (דובדבן‎)Motto(s)כִּ֣י בְ֖תַחְבֻּלוֹת תַּעֲשֶׂה־לְּךָ֣ מִלְחָמָ֑ה‎For by wise counsel thou shalt make thy war (Proverbs 24:6)Colours    Military unit Unit 217, frequently called Duvdevan (Hebrew: ...

Tambon in Satun, ThailandWang Prachan วังประจันTambonCountryThailandProvinceSatunDistrictKhuan DonPopulation (2007) • Total2,380Postal Code91160Geocode910204 Wang Prachan (Thai: วังประจัน, pronounced [wāŋ prā.t͡ɕān]) is a sub-district (tambon) of Khuan Don District, Satun Province of Thailand, at the boundary to Malaysia. Thai Hwy 4181, which passes through the sub-district, connects Satun with Wang Kelian in Malaysia. As of 2...

 

  لمعانٍ أخرى، طالع الحزب الشيوعي (توضيح). الحزب الشيوعي الإسرائيلي (مَكي) (بالعبرية: הַמִפְלָגָה הַקוֹמוּנִיסְטִית הַיִשְׂרְאֵלִית)‏الحزب الشيوعي الاسرائيلي(بالعبرية: רשימה קומוניסטית חדשה)‏  ملف:المنجل والشاكوش (( ☭ )) البلد إسرائيل  التأسيس تاريخ التأسيس 1 سب...

 

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!