II. Pakórosz pártus király

II. Pakórosz
A tiarát viselő II. Pakórosz arcképe a tetradrachmáján
A Pártus Birodalom királya
Uralkodási ideje
78 – 110
Elődje	I. Vologaészész
Utódja	III. Vologaészész
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Arszakidák
Született	61/62
Elhunyt	110 (48 vagy 49 évesen) Parthia
Édesapja	I. Vologaészész
Testvére(i)	XXIV. Arsak pártus király
Gyermekei	III. Vologaészész Axidarész Parthamaszirisz Meredatész
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Pakórosz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Pakórosz (pártus nyelven 𐭐𐭊𐭅𐭓; Pakur) a Pártus Birodalom királya i. sz. 78-tól 110-ig.

Származása

Pakórosz i. sz. 61/62 körül született I. Vologaészész király egyik fiatalabb fiaként.^[1] Neve a Pakur (óiráni nyelven bag-puhr, jelentése "Isten fia") görög változatának (Πακώρος) átirata.^[2][3] Apja uralkodása idején a Pártus Birodalom megerősödött, nyugati határain háborúkkal igyekezett kiterjeszteni befolyási övezetét.^[4] Vologaészész őt választotta ki utódjául, utolsó éveiben közösen kormányoztak.^[5] Apja 78-ban meghalt, a 16-17 éves Pakórosznak pedig egy egész birodalom gondjai szakadtak a nyakába.^[5][6] Feltehetően róla írta azt a kortárs római költő Statius azt, hogy csak egy fiú (puer).^[1]

Uralkodása

Röviddel trónra lépését követően fivére, II. Vologaészész fellázadt ellene; felkelését 80-ra sikerült leverni.^[7][8] Ezzel párhuzamosan, 79/80-ban újabb trónkövetelő jelentkezett, III. Artabanosz, aki elsősorban Babilóniában rendelkezett támogatással.^[9] Utóbbi arról nevezetes, hogy menedéket adott az Ál-Nerónak, Terentius Maximusnak.^[10][9] Megígérte neki hogy sereget bocsát a rendelkezésére Róma meghódítására, de aztán rájött, hogy szélhámossal van dolga.^[10] 81 után eltűnnek III. Artabanosz pénzérméi, vagyis valószínűleg Pakórosz legyőzte őt.^[9]

Apjához hasonlóan Pakórosznaknak is az volt az egyik fő stratégiai célja, hogy a Pártus Birodalmon áthaladó kereskedelmi útvonalakat hozzon létre a Távol-Kelet és India, valamint a Mediterráneum között;^[6] ezzel fellendítette volna országa gazdaságát és jelentős vámbevételhez jutott volna.^[6] Ennek érdekében igyekezett jó kapcsolatokat ápolni az érintett államokkal, elsősorban a kínai Han-dinasztiával.^[11] 97-ben Pan Csao a Tarim-medence kínai kormányzója követet küldött a Római Birodalomba. A követ, Kan Jing útközben meglátogatta Pakórosz hekatompüloszi udvarát.^[12] Ezután elért a Perzsa-öbölig, de a helyi hatóságok meggyőzték hogy Rómába csak úgy juthat el, ha hajóval megkerüli az Arab-félszigetet. A hosszúnak és veszélyesnek mondott hajóúttól megrémült és inkább hazaindult.^[13][14] A császárnak az alapján számolt be a Római Birodalomról, amit a pártus vendéglátói meséltek neki.^[15]

A pártusok Hvárezm, Baktria és a Hindukus régióiban is erősítették befolyásukat,^[16] ez jól megfigyelhető a helyben vert pénzérmék külalakján.^[16] Az idősödő Pakórosz - akárcsak apja tette - társuralkodóként maga mellé vette utódjául kiszemelt fiát, III. Vologaészészt.^[5] 109-ben újabb trónkövetelő, I. Khoszroész jelentkezett.^[17] A következő évben Pakórosz eladta a felső-mezopotámiai pártus vazallus királyságot, Oszrhoénét VII. Abgar királynak.^[18] Még ugyanebben az évben meghalt és a trónon III. Vologaészész követte, aki megörökölte tőle a Khoszroész elleni háborút is.^[5]

Vologaészészen kívül Pakórosznak legalább három másik fia is volt. Közülük kettő, Axidarész és Parthamaszirisz a vazallus Örményország trónján ült,^[19] míg Meredatész a dél-mezopotámiai Kharakéné uralkodója volt.^[20]

Pénzei

Pakórosz korai pénze, ahol még szakáll nélkül, diadémmal ábrázolták

Az általa kiadott érmék előoldalán Pakórosz arcképe látható, eleinte királyi diadémmal a fején és a pártusoknál ritkán látható módon szakáll nélkül, mutatva hogy valóban fiatalon került a trónra.^[21] 82/83 után már szakállasan ábrázolták.^[22] 93–96-ot követően apjához hasonlóan magas tiarát visel a fején.^[23]

Az érmék hátoldalán Tükhé görög istennő avatja fel őt királlyá.^[24] Uralkodása alatt nagyrészt felhagytak (főleg azokon amelyket Ekbatanában vertek) a régi szokással, hogy a pénzen az ülő uralkodó látszik íjjal és nyíllal.^[24] Utódja, aztán visszatért ehhez.^[24] A pártusok a hellenisztikus ikonográfiát használták saját iráni isteneik ábrázolására is,^[25][26] így a pénzen lévő istennő feltehetően valójában Anahita vagy Asi, az uralkodói dicsőség (hvarenah) megszemélyesítőjeként.^[27]

Jegyzetek

1. Gregoratti 2017, p. 132; Hollis 1994, pp. 206–208
2. Rapp 2014, 334. o.
3. Marciak 2017, 224. o.
4. Olbrycht 2016b, 24. o.
5. Dąbrowa 2012, 176. o.
6. Gregoratti 2017, 131. o.
7. Dąbrowa 2012, 391. o.
8. Chaumont & Schippmann 1988, 574–580. o.
9. Schippmann 1986, 647–650. o.
10. Kia 2016, 179. o.
11. Gregoratti 2017, 131–132. o.
12. Watson 1983, pp. 543–544
13. Watson 1983, 543–544. o.
14. de Crespigny 2007, 239–240. o.
15. Morton & Lewis 2005, 59. o.
16. Dąbrowa 2012, 175. o.
17. Dąbrowa 2012, 176, 391. o.
18. Sellwood 1983, 456–459. o.
19. Chaumont 1986, 418–438. o.
20. Olbrycht 1997, 51. o.
21. Hollis 1994, 206–207. o.
22. Hollis 1994, 208. o.
23. Olbrycht 1997, 50. o.
24. Rezakhani 2013, 770. o.
25. Curtis 2012, 76–77. o.
26. Boyce 1984, 82. o.
27. Curtis 2012, p. 71 Olbrycht 2016a, p. 99; Curtis 2016, p. 183

Irodalom

• Boyce, Mary. Zoroastrians: Their Religious Beliefs and Practices. Psychology Press, 1–252. o. (1984). ISBN 9780415239028 
• Chaumont, M. L.. Armenia and Iran ii. The pre-Islamic period, Encyclopaedia Iranica, Vol. II, Fasc. 4, 418–438. o. (1986) 
• Balāš, Encyclopaedia Iranica, Vol. III, Fasc. 6, 574–580. o. (1988) 
• Curtis, Vesta Sarkhosh. Parthian coins: Kingship and Divine Glory, The Parthian Empire and its Religions. Computus Druck Satz & Verlag, 67–83. o. (2012. december 7.). ISBN 9783940598134 
• Curtis, Vesta Sarkhosh. Ancient Iranian Motifs and Zoroastrian Iconography, The Zoroastrian Flame Exploring Religion, History and Tradition. I.B. Tauris, 179–203. o. (2016). ISBN 9780857728159 
• The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. december 7.). ISBN 978-0-19-987575-7 
• de Crespigny, Rafe (2007), A Biographical Dictionary of Later Han to the Three Kingdoms (23–220 AD), Leiden: Koninklijke Brill, ISBN 978-90-04-15605-0, <https://epdf.pub/a-biographical-dictionary-of-later-han-to-the-three-kingdoms-23-220-ad-handbook-.html>
• (2013. december 7.) „Epigraphy of Later Parthia”, 276–284. o. 
• Gregoratti, Leonardo. The Arsacid Empire, King of the Seven Climes: A History of the Ancient Iranian World (3000 BCE - 651 CE). UCI Jordan Center for Persian Studies, 1–236. o. (2017. december 7.). ISBN 9780692864401 
• Hollis, A. S. (1994). „Statius' Young Parthian King ('Thebaid' 8.286-93)”. Greece & Rome 41 (2), 205–212. o, Kiadó: Cambridge University Press. DOI:10.1017/S001738350002341X. JSTOR 643014. 
• The Persian Empire: A Historical Encyclopedia. ABC-CLIO (2016. december 7.). ISBN 978-1610693912  (2 volumes)
• Marciak, Michał. Sophene, Gordyene, and Adiabene: Three Regna Minora of Northern Mesopotamia Between East and West. BRILL (2017. december 7.). ISBN 9789004350724 
• Morton, William S. & Lewis, Charlton M. (2005), China: Its History and Culture, New York: McGraw-Hill, ISBN 978-0-07-141279-7, <https://epdf.pub/china-its-history-and-culture-4th-edition.html>
• Olbrycht, Marek Jan (1997. december 7.). „Parthian King's tiara - Numismatic evidence and some aspects of Arsacid political ideology” 2, 27–61. o. 
• (2024. december 7.) „The Sacral Kingship of the early Arsacids I. Fire Cult and Kingly Glory”, 91–106. o. 
• Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2024. december 7.). ISBN 9781785702082 
• Potter, D. S. (1991). „The Inscriptions on the Bronze Herakles from Mesene: Vologeses IV's War with Rome and the Date of Tacitus' "Annales"”. Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 88, 277–290. o. JSTOR 20187558. 
• The Sasanian World through Georgian Eyes: Caucasia and the Iranian Commonwealth in Late Antique Georgian Literature. Ashgate Publishing, Ltd. (2014. december 7.). ISBN 978-1472425522 
• Arsacid, Elymaean, and Persid Coinage, The Oxford Handbook of Ancient Iran. Oxford University Press (2013. december 7.). ISBN 978-0199733309 
• Schippmann, K.. Artabanus (Arsacid kings), Encyclopaedia Iranica, Vol. II, Fasc. 6, 647–650. o. (1986) 
• Sellwood, D.. Adiabene, Encyclopaedia Iranica, Vol. I, Fasc. 5, 456–459. o. (1983) 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vologases I of Parthia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó: I. Vologaészész

Pártus király 78-110

Következő uralkodó: III. Vologaészész