Az IF Elfsborg egy svéd sportklub. Székhelye Boråsban van. 5-szörös svéd bajnok és 2-szeres kupagyőztes, 2003-ban ünnepelhetett utoljára kupagyőzelmet, 2006-ban pedig bajnoki címet. 2008-ban UEFA Intertotó-kupát nyert a klub.
Az országos svéd labdarúgó-szövetségen kívül tagja a huszonnégy regionális alapon szerveződő szövetség egyikének, a västergötlandinak is.[1]
Hazai mérkőzéseit a Borås Arenában játssza.
Története
A klubot 1904. július 26-án alapította egy csapat fiatal Borås Fotbollslag néven. A klub neve 1906-ban változott a ma is használt Idrottsföreningen Elfsborgra. 1926-ban megnyerte a Västsvenska Serien elnevezésű csoportot a másodosztályban, és a Westermalms IF mellett a másik feljutó volt az első osztályba, miután a rájátszásban legyőzte a Halmstadot. Az Elfsborgnak ez volt története első elsőosztályú szereplése. A 30-as években itt szerepelt a válogatott egyik legnagyobb sztárja, Sven Jonasson. Többek között neki is köszönhetően a klub 1936-ban megszerezte első bajnoki címét, amelyet két újabb követett 1939-ben és 1940-ben.
1941-ben hagyta el a csapat eredeti stadionját, a Ramnavallent, és költözött a Ryavallenbe. Itt az első mérkőzés eredetileg egy svéd-finn barátságos összecsapás lett volna, azonban Finnország második világháborús szereplése miatt kénytelen volt lemondani ezt. A finneket végül az Elfsborggal helyettesítették, amely 2–1-re legyőzte a svéd nemzeti csapatot. Ekkoriban egyébként ismét közel került az Elfsborg a bajnokság megnyeréséhez, azonban a 40-es években egymás után háromszor is csak másodikként zárt. Az 50-es évek elejére egy hanyatlás következett, amelynek betetőzése az 1954-es kiesés volt.
A feljutás 1960-ban sikerült, meggyőző fölénnyel, 22 fordulóban 20 győzelemmel. 1961-ben megszerezte negyedik bajnoki címét, ezzel az első olyan svéd csapat lett, amely a másodosztályból feljutva rögtön elsőként tudott végezni az Allsvenskanban is. Előbb 1965-ben, majd később 1977-ben is második lett, azonban ekkortól kezdődött a klub második sötét korszaka, amikor egy folyamatos, lassú hanyatlást követően 1987-ben ismét kiesett. A feljutás egészen 1997-ig nem is sikerült. Ekkor olyan későbbi válogatott labdarúgók szerepeltek itt, mint Anders Svensson vagy Tobias Linderoth. Bár feljutott, és 2001-ben, valamint két évvel később kupagyőzelmet is ünnepelhetett, sokáig a kiesés ellen volt kénytelen harcolni.
Az új évezred első igazán sikeres szezonja 2006 volt, amikor az Elfsborg 45 év után ismét élen végzett a bajnokságban. Ezt követően 2008-ban ezüstérmesként végzett, azóta egyszer sem fejezett be szezont az ötödiknél rosszabb pozícióban.
Jelenlegi keret
- 2012. január 27. szerint.[2]
Játékosok kölcsönben
Ismertebb játékosok
Vezetőedzők
Sikerek
Források
- ↑ Kontaktuppgifter och tävlingar – Västergötlands Fotbollförbund – Svenskfotboll.se. (Hozzáférés: 2011. január 13.)
- ↑ Truppen – IF Elfsborg. [2011. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 3.)
- ↑ Anton Lans till Falkenberg (svéd nyelven). elfsborg.se, 2012. január 17. [2015. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)
- ↑ James Keene klar för Djurgården (svéd nyelven). elfsborg.se, 2012. január 19. (Hozzáférés: 2012. január 19.)[halott link]
- ↑ Wede klar för utlåning till Falkenbergs FF (svéd nyelven). elfsborg.se, 2012. január 27. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
- ↑ Svenska mästare 1896–1925, 1931– (svéd nyelven). svenskfotboll.se. (Hozzáférés: 2009. november 25.)