Aszen (családi nevén Belgun) tarnovói földbirtokos bojárcsaládból származott.[1]1186-ban miután heves viszályba keveredett II. Izsák bizánci császárral, fivérével, Péterrel együtt a vlachok és a bolgárok népi felkelésének élére állt.[1] Kinyilvánították a Bizánctól való függetlenséget, Aszent I. Iván Aszen néven cárrá koronázták Tirnovóban, Péter pedig a birodalom keleti felében Preszlavban uralkodott.[1] A testvérek megtámadták Trákiát, de vereséget szenvedtek, ám aztán a kunokkal szövetségben meghódították Bulgária északi részét.[1]1187-ben Trákiában megállították a bizánci hadsereget, s a fegyverszünet után öccsüket, Kalijánt küldték túszul Bizáncba.[1] Kaloján megszökött, a háború újból kitört, és megszakításokkal addig folytatódott, amíg 1196-ban a bizánci sereg teljes vereséget nem szenvedett.[1] Ugyanennek az évnek a vége felé Iván Aszent megölte egyik bojárja, Ivanko, aki ezután Tirnovóban magához ragadta a hatalmat, de nem sokkal ezután Bizáncba kellett menekülnie.[1]
Jegyzetek
↑ abcdefghUralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
, 307. oldal
