A kert első változatát 1140-ben építtette Tízezer kötet terme néven Si Cseng-cse(Shi Zhengzhi), a Szung-dinasztia(Song-dinasztia) déli korszakának magas rangú tisztviselője.[2] Első nevét a kert a könyvtárpavilonjáról kapta. A tulajdonos a kert vezérmotívumát a kínai halászok akkoriban szívesen idealizált egyszerű, magányos életéből merítette. A tulajdonos halála után a kert sok kézen ment keresztül és állapota leromlott. 1785-ben restaurálta Szung Cung-jüan(Song Zongyuan), a Csing-dinasztia(Qing-dinasztia) visszavonult tisztviselője,[2] aki a kínai gyakorlatnak megfelelően drasztikusan áttervezte a kertet és számos új épületet emeltetett, de megőrizte annak hangulatát. Az új tulajdonos is lélekben halásznak tekintette magát és erre való utalásként a kertnek a Hálók mesterének kertje nevet adta.
1795-ben Csü Jüan-cun(Qu Yuancun), a klasszikus irodalom tudósa lett az új tulajdonos. Ő is hozzáadott és átalakított épületeket, fákat ültetett és átrendezte a sziklákat. A kert ekkoriban vált fokozatosan híressé Csü(Qu) kertje néven, ekkor kapta az első kedvező kritikákat. 1868-ban Li Hung-ji(Li Hongyi) birodalmi tisztviselő és kalligrafikus mester lett az új tulajdonos.[2] A kert kőoszlopainak mintegy felét ő helyezte el. 1940, Ho Csang(He Chang) szerezte meg a kertet, aki azt alaposan restauráltatta és a nevét is visszaállította a Hálók mesterének kertjére, valamint azt végrendeletileg a kormányra hagyta.[2] 1958-ban lánya eleget téve a végrendeletnek, átadta azt a városi önkormányzatnak.
A kert a 18. században leginkább a bazsarózsáiról volt híres. Csien Ta-hszin(Qian Daxin), a neves Csing-kori történész és nyelvész azt írta, hogy kert egyesíti magában a falusi és a városi élet örömeit.[2]
Leírása
A kert áttekintő térképe
A fél hektáros terület keleti részén vannak a lakóépületek, középen a kis tó és az azt körülvevő pavilonok, a nyugati oldalon a tulajdonképpeni kert található. A lakóépületek négy termet, egy tornyot és három belső udvart is magukba foglalnak. A kis tó neve a Rózsás Felhő Medencéje. A kertben található egy sziklákból kialakított barlang, egy ciprusfa a Ming-dinasztia korából és egy több száz éves fenyő is.
A tavacskától délre lévő területek a társasági rendezvények céljait szolgálták, északra a magányos meditáció helye volt. Az épületek elhelyezésével igyekeztek a kis méretű kertnek a nagyobb belső tér látszatát adni. A tó körüli kisebb pavilonok közvetlenül a vízpartra kerültek, míg a nagyobb épületek kissé hátrébb állnak, és fák rejtik a méreteiket.
A kert egyik részletét választották ki mintául a Metropolitan Művészeti Múzeum számára, amikor a kínai-amerikai kapcsolatok 1970-es évekbeli fellendülése idején létrehoztak egy kínai kertet Astor-udvar néven a New York-i múzeumban.[3][4]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Master of the Nets Garden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
