A huja(Heteralocha acutirostris) a madarak(Aves) osztályába a verébalakúak(Passeriformes) rendjébe és a kokakófélék(Callaeatidae) családjába tartozó kihalt faj. A Heteralocha nem egyetlen faja volt.
Előfordulása
Már az európaiak érkezése előtt is erősen vadászták Új-Zélandon csodálatos farktollai miatt. Feltételezések szerint eredetileg sem volt gyakori faj, csupán az Északi-sziget déli területein élt. Az európaiak megérkezése a szigetre ezért járt végzetes következménnyel.
Megjelenése
A tojók csőre kétszer olyan hosszú volt, mint a hímeké. A gyűjtők ezért is kedvelték a huját. A hímek csőrüket úgy használták, mint a harkályok, a tojók fakéreg és föld alól szedegették elő a gerincteleneket, lábukkal leszorították őket s kettétépték.
Életmódja
Életmódjáról, táplálkozásáról, szaporodási szokásairól nem sokat tudunk. Más madár fészkébe helyezte el tojásait.
Kihalása
1888-ban még gyakori fajként említették. 1907-ben említették utoljára, megbízhatatlan források azonban még a 20-as évekből is jelentettek narancssárga arclebernyeges madarakat.
A huja az első olyan madár, amely tipikusan a divatnak esett áldozatul. Tollait főként kalapokba, esetenként legyezőkbe, táskákra rakták dekoratív elemként.
119 kitömött példányt őriznek Új-Zéland múzeumai. A leideni Nemzeti Természettudományi Múzeum tulajdonában hét preparált huja található. Kettő közülük montírozott példány. Hármat más múzeumok adományoztak, kettőt az új-zélandi Wellington Múzeum, egyet pedig a hamburgi Godeffroy Múzeum. A másik két példányt 1980 körül vásárolták egy aukción Angliában, majd 1981-ben adták el a múzeumnak.
Elöl a hím, hátul a tojó látható
Hujapár, a görbült csőrű madár a tojó, az egyenes csőrű a hím
Novum állatvilág enciklopédiaV.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
