Édesanyja Skultéty Paula, édesapja, a közeli Felsőmicsinyén született Hugyecz György[2] építészmérnök volt. Öt testvére született. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult 1911-től 1914-ig; diplomája megszerzése után a Magyar Királyi Építészkamara tagja lett.
1916-ban, az első világháború egy ütközetében lábsebesülést szenvedett, amikor is az orosz hadsereg kozák lovassága foglyul ejtette. Szibériába vitték, ahol – nyelv- és szakmai tudásának köszönhetően – hamarosan komoly építészeti munkákban vehetett részt, mivel akkor ott az orosz állam szakemberhiánnyal küszködött. 1917-ben hastífuszt kapott, másik lába is eltört, így egy 1918 májusában induló, a dán Vöröskereszt által indított hadirokkantvonatra került. A harcok miatt a szerelvény azonban hetekig vesztegelt a kínai határ közelében, így a már oroszul is beszélő Hugyecz néhány társával együtt elhagyta azt – egy hajtánnyal menekültek Északkelet-Mandzsúria fővárosa, Harbin felé.
Hamis útlevelével Kínába vagy Japánba szóló menlevélhez jutott, 1918. október 26-án pedig megérkezett Sanghajba, ahol a dán misszió segítette. Hugyecz hamarosan elhelyezkedett a Rowling A. Curry amerikai építészirodánál, melynek egyetlen magyar tagja lett. A német, szlovák, magyar és orosz nyelvek után megtanult angolul és kínaiul is. Bár eredetileg az volt a terve, hogy hazatér Besztercebányára, de 1920-ra családja egész vagyonát elvesztette Csehszlovákiában. Édesapja meghalt, rokonai Budapestre költöztek.[3] 1922-ben megnősült; felesége a német-angol Gisella Meyer lett. Miután az amerikai R. A. Curry építészeti irodájában megcsillogtatta nemcsak szaktudását, hanem tehetségét és művészi érzékét is, Hugyecz hamarosan Sanghaj építészeinek legmarkánsabb alakja lett, s 1925-ben önállósodott. Saját céget alapított L. E. Hudec név alatt, nevének szlovák alakját használva. Magyar állampolgárságát csak 1941-ben kapta meg. 1937-ig tartott önálló, legtermékenyebb időszaka.[4] Két kisebbik testvérét, Magdát és Gézát kihívta magához.
1925-től 1941-ig mintegy 37, többségében még ma is álló és funkcionáló, nevezetes épületet tervezett Sanghaj városának (például a 22-emeletes Park Hotelt, amely az 1980-as évekig a város legmagasabb épülete és szimbóluma volt, a Sanghaji Nagyszínház épületét, a Joint Saving and Loan banképületét, a Baptista Kiadó és a Keresztény Irodalmi Társaság kombinált épületét, a posztmodern „Zöld Ház” épületsorát stb.). Építészeti stílusa az 1920-as években divatos eklektikus, neoklasszicista stílustól egészen a modern art-decóig fejlődött sanghaji, aktívan alkotó életszakaszában, 1918-tól 1945-ig. Hugyecz László – térítés nélkül – több vallási felekezet templomát is megtervezte Sanghajban.
Más adatösszesítés szerint 1918 és 1947 között több mint 50 projektben vett részt. amelyeken belül több mint 100 épületet tervezett Sanghajban. Ezek közül 31 épület mára megkapta a Sanghaj jelentős műemlék épülete címet.[5]
1942-ben Magyarország tiszteletbeli konzulja lett Sanghajban. 1947-ben, a kommunista hatalomátvétel után kegyvesztett lett Kínában, menekülnie kellett. Őrzői lefizetésével, mindössze néhány bőrönddel menekült el. 1948 januárjában az SS President Polk fedélzetén családjával együtt elindult Európa felé.[6]Svájcban, Luganóban telepedtek le. Onnan Hugyecz Rómába ment, ahol egy különleges feladatot kapott: a Szent Péter sírját kutató nemzetközi csoport tagja lett. Ez a munka alapvetően megváltoztatta életét: visszavonult az építészettől, és visszatért családjához Svájcba. Svájcból San Franciscóba települt át, s haláláig az Egyesült Államokban élt.
Első kaliforniai házuk egy földrengés során a mélybe csúszott. Túlélték, mivel nem tartózkodtak otthon. Új házat építtetett, most már saját tervezésűt. A házépítés befejezésekor egy újabb földrengés során balesetet szenvedett, és a sokkhatás miatt szívinfarktust kapott; 1958-ban elhunyt. Besztercebányán helyezték örök nyugalomra.
Park Szálloda – Sanghaj
Park Szálloda – SanghajA Park Szálloda söralátétje az 1930-as évekből
A Park Szállodát (egyszerűsített kínai: 国际饭店; hagyományos kínai: 國際飯店; pinjin: Guójì Fàndìan; angolul: Park Hotel Shanghai) 1931 márciusában tervezte; építése 1934 decemberére fejeződött be. 1984-ig az egész Távol-Kelet legmagasabb épülete volt. 24 emeletével, hatalmas tömegével katedrálisként emelkedett ki Sanghaj épületei közül. Olyan szimbolikus épülete lett Sanghajnak, mint az Eiffel-torony Párizsnak. Korának legfejlettebb technikáját alkalmazta, a düsseldorfi acélgyárak termékét, króm-acél ötvözetét. I. M. Pei híres kínai építész akkor határozta el, hogy építész lesz, amikor gyerekként elsétált az épülő Park Szálloda előtt.[7]
Művei
Sanghaj
Német evangélikus templom, Sanghaj
American Club
Auditorium for Italian O.N.D. Club
Aurora University (several buildings)
Avenue Apartment
Burlington Apartment House
Catholic Country Church
Chapei Electricity & Waterworks Building
Chapei (Zhabei) Power Station
Chiao-Tung University Engineering Bldg
China Baptist Building, offices
China Baptist Publication Society
China United Apartments
Christian Literature Society
Country Hospital
Hubertus Court Apartments – now Dahua Hotel
Estrella and other apartment houses on Avenue Joffre
Garage of Park Hotel
German Club
German Church
Grand Theatre
House for D.V. Woo (Wu Tongwen)
House of Chen (Rose) Dingzhen (Shanghai Writers' Association)
A Hugyecz szellemi örökségét ápoló Hudec Heritage Project 2007 óta működik, melynek utódja a családtagok vezetésével működő Hudec Kulturális Alapítvány. A magyarországi családi hagyatékot feldolgozva dokumentumfilm és könyv készült, és kiállítást is rendeztek az anyagból.[8]. 2008-ban, Hugyecz László születésének 115., halálának 50. évfordulóján megemlékeztek az építészről Sanghajban és Magyarországon is.
2014-ben egyetlen külföldi személyként beválasztották Sanghaj 99 klasszikus szimbóluma közé.[5] 2017-ben a sanghaji magyar főkonzulátus számos helyi intézmény támogatásával nagyméretű, reprezentatív albumot adott ki helyi munkásságáról Nicky Almasy fotóival.
2018-ban, születésének 125., Sanghajba érkezésének 100. és halálának 60. évfordulója alkalmából meghirdették a Hudec László-emlékévet.[9] A magyar emlékév célja, hogy a hazai közönség is megismerje az építész kalandos életútját és Sanghaj mai arculatát is meghatározó épületeit.
Jegyzetek
↑Csejdy, Júlia: Besztercebányától Sanghajig. Hugyecz László építész (1893–1958) életpályája (magyar nyelven). Hudec Heritage Project, 2009 [2012. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 17.) „Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar? Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam.”
Luca Poncellini: Hugyecz László Sanghajban. Országépítő, 2007/3–4.
Luca Poncellini–Csejdy Júlia: Hudec László, 2010. Holnap Kiadó ISBN 978 963 346 924 8 nyersfordítás: Bánki Vera, előszó: Gerle János (Az építészet mesterei sorozat)
↑Almasy:Nicky Almasy: Hudec. Budapest: Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa; Sanghaj: Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma. 2017. ISBN 978-963-7038-60-0(magyarul), (kínaiul), (angolul)
