Hetey Katalin (asszonynevén Konok Tamásné) (Miskolc, 1924. augusztus 2. – Budapest, 2010. április 25.) Kossuth-díjas magyar grafikus-, festő- és szobrászművész. Művészetében geometrikus elemekből építkezett, a rész és az egész, a mozgás és az energia összefüggéseit; a pozitív és a negatív formák ellentétét, az ezekből adódó fény-árnyék hatást ábrázolta.
Életpályája
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1942–1947 között, mestere Szőnyi István volt. A főiskola elvégzése után a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban tanított 1956-ig. 1957-ben Olaszországba ment tanulmányútra, majd Párizsban telepedett le. 1962-ben rendezte első jelentős önálló kiállítását a Galerie Lambertben. Ebben az időszakban főleg festészettel foglalkozott, elnyerte a Hantington Hartford Alapítvány kaliforniai ösztöndíját, így 1963-1964-ig Kaliforniában alkotott, New Yorkba is ellátogatott. 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot, de magyar állampolgárságáról sem mondott le. Az 1980-as évektől egyre többet látogatott haza, alkotott a győri és a nagyatádi művésztelepeken. Alkotói tevékenységet 1970-től főleg a szobrászat területén fejtett ki. Folyamatosan megmérette alkotásait egyéni és csoportos kiállításokon európai országokban, az USA-ban és Magyarországon.[1] 1961-től gyakran állította ki műveit Konok Tamás festőművész férjével közösen.
Életmű-kiállítását a győri Városi Művészeti Múzeum rendezte meg 2005-ben, ezt a kiállítást több kiállítóhely is követte, köztük a budapesti Vasarely Múzeum; a Mono Galéria, Budapest és a Magyar Képzőművészeti Egyetem. Egyik utolsó kiállítását 2010 márciusában Konok Tamás festőművésszel együtt a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában rendezték Párhuzamos életrajzok címmel. Debrecenben a Belvárosi Közösségi Házban Deim Pállal, Matzon Ákossal együtt szerepelt csoportos kiállításon 2010. április 26-ától2010. május 22-éig. Ezen kiállítás megnyitóját már nem érhette meg, 2010. április 25-én elragadta a halál.
