Kezdetben kosztümtervezőnek készült. 1950-ben végzett ruhatervező szakon a Török Pál utcai Kisképzőben, mely 1946–1950 kötött Szépmíves Lyceum néven működött. Mestere Farkas György keramikus, festő- és szobrászművész volt. A nagy múltú, híres intézmény 2016-tól Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium. Saját maga így nyilatkozott:
„Főiskolára többszöri nekifutásra sem vettek fel. 1955-től dolgozom mint – már – grafikus, illetve gyermekkönyv-illusztrátor. Úgy egyébként kis gyermekkorom óta – csak rajzolok, akkor magamnak, most nem mindig. – Amit Somogyi József mondott nekem – hogy »egy képzőművész igazán csak úgy 40 év körül (főleg, után) érik azzá« – addigra mélységek is bejöhettek ahhoz, hogy mélyebb legyen az is, amit csinálok.”
Az alkalmazott grafikának szinte valamennyi területét kipróbálta. Készített plakátokat, emléklapokat, tervezett lemezborítót, levelezőlapot, reklámgrafikát, diafilmet, animációs- és rajzfilmeket. Rajzai megjelentek többek között a Dörmögő Dömötör és a Kisdobos c. gyermeklapokban is. Könyvillusztrációin gyermekek egész nemzedéke nőtt fel, Wilhelm Hauff vagy Hans Christian Andersen meséit olvasva. Mesekönyveit, rajzait határainkon túl is ismerik. Közel 80 mesekönyvet illusztrált.
Egyéni grafikáiban sokszor groteszk, fanyar elemek érvényesülnek, figurái játékosan ironikusak. Stílusán belül változatos előadásmód jellemzi: sokféle módon készülnek rajzai ceruzarajztól az akvarellen át kollázstechnikáig, a dekoratív folthatástól a csipkeszerű vonalrajzig. Nem idegen tőle egyfajta szecessziós hatás, de mindig egyéni. Sohasem volt szépelgő, de az évek múltával színvilága megváltozott, ezzel is igazolva Somogyi József korábban idézett sorait, amit a képzőművészekről gondolt. Számos egyéni kiállítása volt, csoportosan több mint 10 évig a Papp-Gábor-csoport tagjaként a Dorottya utcában láthatták alkotásait.
2009-ben a Holnap Könyvkiadó gondozásában megjelent Székely András művészettörténész könyve Heinzelmann Emma: rajzba álmodott mesék címmel.
Csatlós János: Az aranyláncon függő kastély (1977)
Hiszi a piszi (1982)
Tarbay Ede: Kunkori és a kandúrvarázsló (1984)
Béres Attila: Karácsonykereső (1984)
Kányádi Sándor Világlátott egér (1985)
Illyés Gyula: Ilók és Mihók (1986)
Kányádi Sándor: Virágon vett vitéz (2001)
Források
Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
