Halász József postamester és Bier Ilona lánya. 1906-ban lett a budapesti Zeneakadémia magánének szakának növendéke, de 1908 végén itteni tanulmányait megszakítva Bécsben, majd Budapesten dr. László Gézánál tanult tovább.
Pályáját az 1917–18-as évadban a sok sztárnak ugródeszkát jelentő reichenbergi Városi Színházban (ma Divadlo Františka Xavera Šaldy) kezdte. Innen szerződtette a pesti Operaház 1918 őszétől. Itt 1918. szeptember 22-én debütált ifj. Ábrányi EmilDon Quijote c. operájának Királyleányaként. Karrierjét azzal alapozta meg, hogy négy hét múlva beugrott Sámson Mária helyére a Hegyek alján Nurijának szerepébe. Hamar a társulat sokat foglalkoztatott tagja lett, aki szubrett és lírai szoprán szerepeket egyaránt énekelt. A Mozart-előadások elmaradhatatlan közreműködője volt. Színészi adottságai éppoly kiválóak voltak, mint az énekesi. Oratóriumesteken is rendszeresen fellépett. Többször vendégszerepelt Németországban.
1928. június 23-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Révész Sándor nőgyógyász–sebésszel.[4] 1938. december 1-jén áttért a katolikus vallásra,[5] azonban a második zsidótörvény miatt 1939-ben eltávolították az intézményből, ahová csak a felszabadulás után térhetett vissza. Egyik legkedvesebb szerepében, a Szöktetés a szerájból Blondéjaként lépett fel 1945. április 14-én. 1948-ban nyugdíjazták, s ekkor megkapta az örökös tag címet. 1949 márciusában még egyszer visszatért a színpadra, ismét Blondeként. Visszavonulása után énektanítással foglalkozott. Férje 1959. szeptember 29-én hunyt el, Halász Gitta kilenc évvel élte őt túl.
_-_Gitta_Hal%C3%A1sz,_Erzsi_S%C3%A1ndor.jpg)
