A HP200A oszcillátor volt a Hewlett-Packard cég első kereskedelmi terméke, egy kis torzítású hangolható oszcillátor hang eszközök tesztelésére. A készülék Bill Hewlett szabadalmán alapul, amit még a Stanford Egyetemen, az 1930-as években dolgozott ki. A hangolható oszcillátorok ötlete a harmincas évek végén már nem volt új, azonban új ötlet volt, hogy a Wien-hidas oszcillátor amplitúdóstabilitását izzólámpával oldotta meg, így a szerkezet az akkoriban megszokottaknál egyszerűbb, üzembiztosabb és olcsóbb lett.
A HP200B felépítése a frekvenciameghatározó elemek kivételével megegyezik a HP200A típusú oszcillátorral, a frekvenciatartománya azonban eltér.
A típusszám azt a benyomást volt hivatott erősíteni, hogy a HP egy nagy múltú cég.[1]
Történet
Bill Hewlett a megoldásra 1939. július 11-i dátummal szabadalmi igényt jelentett be, amit 1942. január 6-i dátummal meg is kapott.[2]
Az első nagyobb megrendelést a Walt Disney Companytól kapták, 8 darab HP200B variánsra, amelyekkel az új Fantasound hangrendszerük tesztelését, behangolását végezték.[3]
Amíg konkurens termékek ára 200 és 800 dollár között mozgott, a HP200A árát 54,40 dollárban határozták meg, amit nem valamilyen gazdaságossági kalkulációval állapították meg, hanem egy 1844-es jelszóra utalt. "54.40 or Fight!" (54° 40' vagy háború!)[4][5]az Egyesült Államok északnyugati határainak megerősítésének érdekében.
A készülék továbbfejlesztett változatát, a HP200CD-t 1952-ben kezdték gyártani. 1953-ban a HP200A gyártását befejezték. A két típust összesen 33 évig gyártották.[6]
A prototípust egy diák találta meg 1985-ben. A műszert a HP múzeumában állították ki.[3]
Jellemzői
Elektroncsöves felépítés (a kor műszaki színvonalának megfelelően)
1:10 frekvenciaátfogás minden sávban, az LC oszcillátoroknál megszokott 1:3 helyett
Forgókondenzátoros hangolás, mivel abban az időben a forgókondenzátorok elérhető élettartama, illetve a hangolás pontossága kedvezőbb volt, mint a potenciométereké
Két közös katódú kapcsolású erősítővel felépített erősítő, a pozitív visszacsatoló ágában Wien-osztó biztosítja a frekvenciafüggő visszacsatolást, a negatív visszacsatoló körbe kötött 3 W teljesítményű izzó az amplitúdóstabilizálást.
A frekvencia hangolása 1:10 frekvenciaátfogással forgókondenzátorral történik, illetve a sávok közötti váltás a Wien-osztó ellenállásainak átkapcsolásával.
A kimeneti erősítő
A terhelés leválasztására az oszcillátor kimenetéről egy teljesítményerősítő gondoskodott, amelynek a kimenetén az impedanciaillesztést transzformátor biztosította.
A tápegység
A tápellátást egy akkoriban szokásos középleágazásos transzformátorral táplált duódás[8] egyenirányítóból álló kétutas egyenirányítás után egy π szűrőből álló kapcsolás biztosítja. Az elektroncsövek a transzformátor külön szekunder tekercséről kapják a 6,3 V-os fűtőfeszültséget, valamint erről a tekercsről táplálják a bekapcsolt állapotot jelző izzót.
A duóda közvetlen fűtésű, egy 8 V-os szekunder tekercsről kap fűtőfeszültséget.
A táblázatban a ma használt Hz mértékegység jelölést alkalmazzuk az akkor szokásos cps (cycle per second) és kc (kilocycle) jelölés helyett. A két mértékegység számszerűleg megegyezik.
1% alatt 35 Hz és 15 kHz között normál terhelésnél
1% alatt 35 Hz és 15 kHz között normál terhelésnél
Kimeneti impedancia
kisebb mint 75Ω 15 kHz alatt
kisebb mint 75Ω 15 kHz alatt
Tápellátás
115 V 50-60 Hz 60 W
115 V 50-60 Hz 60 W
Méretek
Kivitel
Szélesség
Magasság
Mélység
Asztali
39 cm (15-1/4")
18 cm (7-1/4")
27,5 cm (10-5/6")
Rack szekrénybe szerelhető
48 cm (19")
18 cm (7")
27 cm (10-3/4")
Az eredeti dokumentáció a méreteket hüvelykben adta meg. A ma már furcsa kötőjeles tört jelölés is onnan származik.
Használata
A bekapcsolás után 20-30 perc szükséges a teljes bemelegedéshez.
Ezután a „Range” feliratú sávváltó kapcsolóval és a beállító tárcsával a kívánt frekvenciát beállítjuk, illetve az „Ampl” feliratú kezelőszervvel a kimeneti jel amplitúdója állítható be.
A használati útmutató
A 10 oldalas használati útmutató a műszer használatán kívül részletezi a karbantartási, kalibrációs feladatokat. Közli a készülék kapcsolási rajzát, az egyes elemek elhelyezkedését (ma beültetési rajznak hívnánk) fényképeken magyarázza, értékük külön táblázatba van foglalva.[9]
↑Fifty-Four Forty or Fight!:Matt Rosenberg: Fifty-Four Forty or Fight! (angol nyelven). [2010. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)