Gáli Adolf (1843–1927) építészmérnök, vállalkozó és Schossberger Gizella legidősebb gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Szabadkai Állami Főgimnáziumban végezte (1896–1904). Sikeres érettségit követően a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója lett (1904–1909). 1910 májusában a budapesti dunabalparti közkórházakhoz segédorvossá, októberben alorvossá nevezték ki. Érdeklődése Benedict Henrik asszisztenseként a tuberkulózis felé fordult. Az első világháborút megelőzően kipróbálta a hajóorvoslást is, majd az Amerikai Egyesült Államokban bővítette orvosi ismereteit. Egy időben Tisza Kálmán özvegyének, gróf Degenfeld-Schonburg Ilonának volt a kezelőorvosa. 1914 májusától a gyulai József Szanatórium igazgató-főorvosává választották.[3] Ezt a tisztséget – kisebb megszakítással – 1944-ig, deportálásáig megtartotta. 1917-ben kinevezték a MÁV orvosi tanácsadójává. A tuberkulózis elleni küzdelem hazai és nemzetközi tekintélyévé vált. Nevéhez köthető a gyulai tüdőbeteg gondozó létrehozása. Több díjjal ismerték el tevékenységét, s nemcsak szakmájában volt kiváló, de aktívan részt vett lakóhelye társadalmi-szellemi-politikai életében is.
Felesége Ehrenreich Mária (1893–1944) fül-orr-gégész volt, Ehrenreich Henrik és Weinstein Etelka Eszter lánya, akit 1916. október 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[4] Esküvői tanúja Benedict Henrik volt. Három gyermekük született: Ákos, Éva és József.
Művei
A lues serodiagnostikájának újabb módosításai a gyakorlati életben való kivitelük szempontjából. (Budapesti Orvosi Újság, 1911, 11.)