Göbl Alajos tanár, gimnáziumi igazgató[5] és Laukó Lenke fia. Középiskolai tanulmányait Désen kezdte. Időközben apját Aradra helyezték, így az ottani Római Katolikus Főgimnáziumban végzett s az érettségi vizsgát a Moise Nicoară Líceumban tette le. Magyar–román–francia szakcsoportból Carlo Tagliavini és Aurélien Sauvageot irányításával a budapesti egyetemen szerzett szakképesítést, majd 1932 és 1935 között állami ösztöndíjasként PárizsbanPaul Hazard-nál és Mario Roques-nál folytatta tanulmányait, miközben az École des Langues Orientales Vivantes főiskola nyelvi lektora. 1938-ban a budapesti egyetem magántanára lett. Olasz állami ösztöndíjjal Rómában (1938), Hariszeion-ösztöndíjjal Görögországban folytatott nyelvészeti és irodalomtörténeti kutatásokat (1939–1940). 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. Figyelme ugyanakkor szélesebb körű volt, tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[6] Óbudán temették el 1974. február 13-án. Felesége Hingler Irén (1912–1997) volt.
A második világháborút követően, a kommunista diktatúra idején az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője mint a Petőfi-szótár (Petőfi Sándor életművének szókészlete I. A–F. Bp. 1973) irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa. Értékes lexikográfiai és szótárkutatói tevékenysége mellett fontos szerepet vállalt a magyar és nemzetközi összehasonlító irodalomtörténeti és romanisztikai kutatásokban; európai szinten a modern összehasonlító verstan egyik megalapozója.
Tudományos pályafutásának kezdetén a románság eredetét vizsgálta, később érdeklődése a román és francia nyelvtörténet, a középkori latinság, a magyar–román művelődési kapcsolatok, majd a magyar szótárirodalom története felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a francia-kreol nyelvjárások vizsgálata terén. Verstani módszertanának újításai közé tartozott a pontos szótagmérések végzése, s metrikai vizsgálataiban az összehasonlító szempontok figyelembe vétele. Kiadta Samuel Micu-Klein kéziratban maradt román–latin szótárát, amelynek kísérőtanulmányában Klein tevékenységét szoros kapcsolatba hozta a 18. századi magyar szótárírással, továbbá kiderítette, hogy Klein munkatársa volt – többek között – Virág Benedek is.
„Káprázatos nyelvtudással és példátlan filológusi erudícióval” (Barta János) párosult terjedelmes életművéből a romániai magyar irodalom és nyelvtudomány számára különösképpen műfordítói tevékenysége, a felvilágosodás kori román–magyar művelődési kapcsolatokra vonatkozó kutatása és úttörő verstani, ill. stilisztikai munkássága jelenti a legnagyobb nyereséget.
Román költőkből (Alecsandri, Coșbuc, Eminescu, Al. T. Stamatiad, Vlahuță) készített ifjúkori műfordításait eredeti családi nevén 1928-ban Aradon kötetbe gyűjtve is kiadta (Műfordítások), itt jelent meg 1934-ben verseskötete is (A szomjúság balladája), ő tolmácsolta magyarul Liviu RebreanuRăscoala című regényét (Lázadás, Budapest 1945, Bukarest 1955, 1964), valamint Ionel TeodoreanuLa Medeleni című regénytrilógiáját (Ködös határ, Budapest 1966; Utak, Budapest 1968; Szélvészben, Budapest 1970). Egyéb műfordításai a két világháború között jobbára az aradi Vasárnap hasábjain, a második világháború után pedig a Magyarországon összeállított román költői antológiákban kaptak helyet.
Tanulmányai, önálló kötetei sorából kiemelkednek a román–magyar művelődési kapcsolatokat elmélyítő munkái. Ő gondozta és vezette be Samuil Micu-Klein 1801-es Dictionarium Valachico–Latinum című kéziratának kiadását (Budapest 1944) s látta el előszóval a Domokos Sámuel-féle könyvészet Bukarestben kiadott kötetét (A román irodalom magyar bibliográfiája I. 1966). Több mint három évtizedig foglalkozott a román verstan és stilisztika kérdéseivel. Részlettanulmányainak eredményeit Bukarestben román nyelven megjelent monográfiáiban összegezte, ezek: Stilul poetic al lui Eminescu [Eminescu költői stílusa] (1964); Introducere în istoria versului românesc [Bevezetés a román vers történetébe] (1971); Introducere în stilistica literară a limbii române [Bevezetés a román nyelv irodalmi stilisztikájába] (Florica Dumitrescu utószavával, 1976). Francia nyelven jelent meg hasonló tárgykörű kötete: Contributions à l'histoire de la versification roumaine. La prosodie de Lucian Blaga (Budapest 1972). Módszerének újszerűsége, hogy nyelvészeti iskolázottságához híven pontos szótagméréseket végzett s metrikai vizsgálataiban összehasonlító verselméleti szempontokat juttatott érvényre.
Munkái
Göbl László: Műfordítások; Folio, Arad, 1928
Ladislao Galdi: Teoria e realtà nella storia della romanità orientale; Tip. Romaneşti, Arad, 1934 (Studi sull 'Europa centro-orientale)
A szomjúság balladája. Gáldi László versei; s.n., Arad, 1934
A román irodalomtörténet tájrajzi problémái; Radó Ny., Bp., 1935 (Apollo-könyvtár)
Gáldi Ladislas: Le romanisme Transdanubien; Accad. d'Ungheria, Roma, 1937 (Biblioteca dell'accademia d'Ungheria di Roma)
Ladislas Gáldi: Contributions a` l'étude des lexiques latins-hongrois du moyen âge; Eötvös Collegium volt Tagjainak Szövetsége, Bp., 1938 (Eötvös-füzetek)
Gáldi Ladislao: Problemi di geografia linguistica nel rumeno del settecento; Accad. d'Ungheria, Roma, 1938 (Biblioteca dell'accademia d'Ungheria di Roma)
A románok története, különös tekintettel az erdélyi románokra; szerk. Gáldi László, Makkai László; Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1938 (A Magyar Történelmi Társulat könyvei)
Ladislao Gáldi: La Transilvania come mediatrice degli influssi europei; Tip. Proja, Roma, 1941
Anton Fekete-Nagy–Ladislaus Gáldi–Ladislaus Makkai: Zur Geschichte der ungarländischen Rumänen bis zum Jahre 1400; előszó Emerich Lukinich; Sárkány Ny., Bp., 1941 (Études sur l'Europe Centre-Orientale; Ostmitteleuropäische Bibliothek)
Ladislaus Gáldi: Simeon Magyar, ein rumänischer Pionier der Josephinischen Schulreform; Sárkány Ny., Bp., 1941 (Études sur l'Europe Centre-Orientale)
Gáldi László–Hadrovics László–Kardos Tibor: Magyar-olasz hatás a Balkánon; előszó Lukinich Imre; Magyar Külügyi Társaság Balkán-Bizottság, Bp., 1942 (Balkán-füzetek)
Ladislaus Gáldi: Beiträge zur Geschichte der Siebenbürger Trias; Sárkány Ny., Bp., 1942 (Ostmitteleuropäische Bibliothek)
Ladislaus Gáldi: Zur Frage des rumänischen Kerngebietes in Siebenbürgen; Sárkány Ny., Bp., 1942 (Ostmitteleuropäische Bibliothek)
Ladislaus Gáldi–Ladislaus Makkai: Geschichte der Rumänen; Sárkány Ny., Bp., 1942 (Ostmitteleuropäische Bibliothek)
Ladislas Gáldi: L'influence de la civilisation hongroise sur l'activité scientifique des Roumains de Transylvanie; Institut Paul Teleki, Bp., 1943 (Études d'histoire comparée)
Siebenbürgen im Aufbau der ungarischen Kultur; Danubia, Budapest–Leipzig, 1943 (Probleme des Donauraumes)
Kassai József magyar-diák szó-könyvének 1815 körül szerkesztett befejező része a Toldalékokkal; bev., kiadja Gáldi László, Akadémiai, Bp., 1962
Stilul poetic al lui Mihai Eminescu; Academiei, Bucureşti, 1964
Esquisse d'une histoire de la versification roumaine; Tankönyvkiadó, Bp., 1964 (Studia Romanica Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominatae Ser. linguistica)
Précis de stylistique française; Tankönyvkiadó, Bp., 1967
Elementi di stilistica italiana; Tankönyvkiadó, Bp., 1968
Ladislao Gáldi: Introduzione alla stilistica italiana; Patron, Bologna, 1971 (Linguistica)
.svg){kind=small}
