PROFILBARU.COM

	Gianfranco Zappettini
Született	1939. június 16. (85 éves); Genova
Állampolgársága	olasz
Foglalkozása	festőművész
	Festői pályafutása
Stílusa	analitikus festészet
	weboldal;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gianfranco Zappettini témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Gianfranco Zappettini (Genova, 1939. június 16. –) olasz analitikus festőművész.

Életpályája

Az olasz Gianfranco Zappettini az európai analitikus festészet egyik meghatározó alakja. Művészetének fő problematikája – mely közel fél évszázada foglalkoztatja - a festészet nyelvének újrafogalmazása.

Szülővárosában, a genovai Nicolo Barabino Művészeti Gimnáziumban, majd a Carrarai Szépművészeti Akadémián tanult. Az 1960-as években került kapcsolatba külföldi – francia, német, holland – művészekkel és ez segítette, hogy kellő rálátása legyen az akkori trendekre. Nem választotta az analitikus irányzatot, mert az a pályája kezdetén még nem is létezett. Zappettini a hetvenes évek első felében már azon művészek közé tartozott, akik a festészet megújításával, a festészeti nyelv újjáépítésével és az absztrakció új alapjainak lerakásával foglalkoztak. Küzdött, hogy életben tartsa a festészetet azokban az időkben, amikor sok alkotó úgy gondolta, hogy ez már a múlt, amelyet az új művészeti forradalom el fog söpörni. Hitte, hogy ez a hozzá hasonló fiatal művészek kötelessége. „A német kritikus és kurátor, Klaus Honnef professzor volt az első, aki leírta az analitikus művészet elveit és megnevezett néhány ilyen európai művészt – s magam is köztük voltam.”

Zappettini nem elsősorban festékkel alkotja műveit, hanem helyette színeket és az építőiparból vett kellékeket, illetve olyan plasztik elemeket használ, amik szokatlanok a festészetben - a neylontól a műanyag hálón át egészen a kvarcporig, márványig. Keresi az interakciót minden olyan matéria között, amelyet a vásznon felhasznál, létrehozva egyfajta statikus dinamikát, egyfajta tapintható feszültséget, amit a festéssel, a felhasznált anyagok esszenciájával szabadít fel.

Korábban az ötleteit a környezetéből merítette, ma azonban művészete középpontjában a szimbólumok állnak. „Ezek az emberiség kezdetétől napjainkig az egész történelmen átívelnek, ezek a legmagasabb rendű jelentéseket hordozzák, ám még mindig szinte ismeretlenek: ma is csak néhány ember tudja megmondani a szimbolikus jelentését a fehér színnek, a horizontális és vertikális vonalaknak vagy épp a körnek.”

Számos díj birtokosa, de saját bevallása szerint munkássága legnagyobb elismerésének azt tartja, hogy nemcsak Itáliában, hanem olyan európai nagyvárosokban is voltak tárlatai, mint London, Párizs, Amszterdam vagy Madrid. A magyar nagyközönség 2015-ben a pécsi Janus Pannonius Múzeum - Múzeum Galériában láthatta műveit.

Chiavariban él és alkot.