Gerardus Mercator földgömbje 1541-ből, melyet az olaszországiUrbaniában található Palazzo Ducale Múzeumban állítottak ki. Ez a még létező 22 Mercator-glóbusz egyike.[1]
Mercator eredeti neve Gheert Cremer (vagy franciásan Gerard de Cremere), a flamand Rupelmonde városában született. "Mercator" a latinosított formája eredeti nevének, jelentése "kereskedő". Tanulmányait a hollandHertogenbosch városában végezte a híres humanista tudós, Macropedius irányításával, majd a Leuveni Egyetemen tanult. Annak ellenére, hogy neve és legnagyobb felfedezései térképészeti alkotásaihoz kötődnek, Mercator legfőbb bevételi forrása mégis műszerek tervezéséből és elkészítéséből származott. Tanulmányai elvégzése után Leuven-ben kezdett dolgozni, Gemma Frisius és Gaspar Myrica segítségével. 1535 és 1536 között azon dolgoztak, hogy elkészítsenek egy földgömböt az akkor használt térképek alapján. Mercator feltehetően nem a térképek, hanem a térképet alkotó rézkarcok elkészítésében vett részt. Mercator térképészeti műhelye csak akkor indult be, amikor 1537-ben elkészítette Palesztina térképét, amit később egy világtérkép (1538) valamint Flandria térképe követett (1540). Ebben az időszakban tanulta meg a kurzív, kézíráson alapuló betűtípus használatát, amely a legalkalmasabb volt a térképek feliratozására. Mint azt angol neve („Italic”) is jelzi, ezt a betűtípust Olaszországban fejlesztették ki, onnan terjedt el Európa többi részére. Mercator írta az első, Észak-Európában kiadott kézikönyvet a kurzív betűtípus használatáról.
1552-ben Duisburg városába költözött, amely a német Clèves-i (Klevei) Hercegség egyik jelentős városa volt és ahol nem üldözték protestáns vallása miatt. Itt nyitotta meg térképészeti műhelyét, ahol 1554-ben elkészítette Európa hat paneles térképét. Emellett Duisburg város térképésze is volt. Mercator másik indítéka a költözésre az lehetett, hogy hírét vette a duisburgi egyetem megalapításának. Matematikát kezdett tanítani a városi egyetemen, majd miután számos térképet kiadott, Vilmos, Jülich-Clèves-Berg hercege, udvari térképésznek nevezte ki 1564-ben. 1569-ben egy újfajta tengerészeti térképet készített el, amelynek újdonsága volt, hogy szögtartó vetületi rendszerben készült: Mercator a Föld felületét hengerpalástravetítette, és úgy rajzolta meg térképét. Az eljárást, amelyet Edmond Halley tökéletesített 1695-ben, a hajózásban mind a mai napig használják.
Mercator először használta az „atlasz” szót a térképek gyűjteményének megnevezésére és bátorítására készítette el Abraham Ortelius a világ első atlaszát, az 1570-ben kiadott Theatrum Orbis Terrarum-ot. Saját maga is készített atlaszt, azaz térképgyűjteményt, amelynek első darabja 1578-ban készült el és Ptolemaiosz térképeinek javított változata volt (bár Mercator a javítások mellett újabb hibákat is vétett). Franciaország, Németország, Hollandia térképei 1585-ben készültek el, 1588-ban a Balkán és Görögország, majd halála után a maradék térképeket 1595-ben fia, Rumold Mercator adta ki.
Mercator kifejlesztette a föld és az égbolt ábrázolására alkalmas gömbök elkészítésének egy újfajta eljárását. Akkoriban a földgömböket aprólékos munkával, bronz vagy fagömbök felszínére vésték fel. Mercator egy fából készült mintára papírmaséból készítette el a gömböt. Amikor a papír megszáradt, az Egyenlítő mentén körbevágta, majd összeragasztotta a két félgömböt. Ekkor a felületet kalcium-karbonát és ragasztó keverékével előkezelte, majd erre nyomtatta rá a térképét, amit korábban 12 szegmensre nyomtatott, majd kézzel kiszínezett. A földgömb sarkait kézzel karcolt pólusok borították. A festék száradása után a gömböt faállványra szerelte és az Egyenlítő mentén hosszúsági fokokkal karcolt bronz horizontot illesztett. Az ilyen technikával készült földgömbökből 22 darab maradt fenn az utókornak.[3]
Mercator soha többé nem hagyta el Duisburgot, 1594-ben a város megbecsült, tehetős polgáraként itt halt meg. A városi St. Salvatorus-templomban temették el, munkái közül a helyi Mercator-múzeum őrzött meg néhányat. Életét és munkásságát emellett a belgiumiSint-Niklaas városában található Mercator Múzeum mutatja be.
Nicholas Crane: Mercator: the man who mapped the planet, London: Phoenix, 2003, ISBN 0-7538-1692-X
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gerardus Mercator című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.png){kind=small}
_225-Hungaria.jpg)
