A tó Észak-Olaszország legnagyobb összefüggő természetes vízfolyásának, a Sarca–Garda–Mincio folyó- és tórendszernek része. A tavat tápláló legfontosabb folyó a Sarca, mely az Adamello–Presanella hegységben ered, és 78 km megtétele után a tó északi csücskében, Nago–Torbole városnál torkollik a tóba. Maga a Garda-tó 41 km hosszú vízáramlási nyomvonalhosszúságot képvisel. A tó déli végében, Peschiera del Garda városánál a Mincio folyó lép ki a tóból, amely 75 km-es út után Governolo városánál a Pó folyóba ömlik. Mindkét folyó erősen szabályozva van, vizüknek nagy részét vízerőművek táplálására részét tereik el. A tó szintjének ingadozását zsilip és alagútrendszerrel szabályozzák.
A Garda-tó és a Mincio folyó a régió történelmének háborúiban természetes vízi akadályt képezett. Az Osztrák Császárság az 1815-ös bécsi kongresszus határozata értelmében megszerezte Lombardiát és a Velencei Köztársaság területét (a későbbi Venetót). Ezek védelmére Ausztria kiépítette a Garda-tóra és a Mincio folyóra támaszkodó Erődnégyszöget. A 19. századi itáliai egységmozgalom elleni háborúkat Ausztria erre támaszkodva vívta meg. Az Olasz Királyság 1866-ban szerezte meg.
Települések
A Garda-tó partján fekvő települések régiók és megyék szerint:
,_dettail.jpg)
