Tanulmányait a nagyváradi klasszikus líceumban és a marosvásárhelyiOGYI-ban végezte. 1962 és 1966 között Sarmaságon bányaorvos, 1966 őszétől Nagyváradon üzemorvos. Orvosi és emberi hivatástudattól áthatott verseivel tűnt fel az 1960-as évek elején.
Tóth Árpádon iskolázott költői képekben a dolgos hétköznapokat, a tudatosan vállalt, derűs jövőt hitelesen szólaltatta meg Nehéz szépség c. Forrás-kötetében (Tóth István előszavával, 1964). Verstémáinak, metaforáinak valósághátterét orvosi élményei jelentették, legjobb költeményeiben a már-már riporteri jelenítést sikerült lírába oldania, általános emberi jelentéssé emelnie. Gyermekverseket is írt, humoros karcolataival az Utunk "Humorú Tükör" rovatának munkatársa.