Az 1917-ben függetlenné vált Finnország1920. szeptember 10-én ismerte el Magyarországot, de nagykövetet 1922-ig nem küldtek. Az első három követ a dániaiKoppenhágába volt akkreditálva, onnan intézték a magyar ügyeket is. Az első követek közül Eemil Nestor Setäläfinnugor nyelvész emelkedett ki. 1933-ban, Onni Talas megbízatása idején került szóba a budapesti nagykövetség megalapításának kérdése. Kezdetben a nagykövetség munkáját a Gellért szállóból intézték, majd 1934 márciusától a Wenckheim-villából. 1939 januárjában a finn állam megvásárolta az épületet. A téli háború idején a nagykövetségen számos önkéntes jelentkezett, hogy a szovjetek ellen harcoljon, szintúgy számos adomány gyűlt össze a háborús Finnország megsegítésére. Az önkéntesek közül – végül – 341 katona jutott el Finnországba. A második világháború utáni fegyverszüneti egyezmény 5. cikkelye folytán 1944. szeptember 20-án Finnország a németekkel szövetséges országokkal, így Magyarországgal is megszakította diplomáciai kapcsolatát. Az akkori nagykövet, Aarne Wuorimaa családjával 1944. október 14-én utazott el vonattal Bécsbe. A harcokban a nagykövetség épületét feldúlták és kirabolták. Az üresen álló házat egykori gondnoka, Tömör Ferenc az élete árán is védeni próbálta, ezért Tarja Halonen2008. november 21-én posztumusz a finn szabadságkereszt gyászérmét adományozta neki, amit idegen állam polgára azelőtt még sosem kapott.[1][2][3] A háború után csak 1949. október 3-án került sor újra a diplomáciai kapcsolatok felvételére. 1959 júniusában a két ország kulturális egyezményt kötött. A sérült, egykori székhelye helyett, ismét csak a Gellért Szállóban működött a nagykövetség, majd a Székács u. 29-ben bérelt helyiségeket. Kisebb költözések után, 1988 novemberében, az Ilmo Valjakka tervei alapján elkészült új épületet Pertti Paasio finn külügyminiszter 1989. április 14-én avatta fel.
Rokoni körben. A magyarországi finn képviselet története / Veljeskansan keskuudessa; fel. szerk. Jaakko Sievers, finnre ford. Pap Kinga Marjatta; 2. jav. kiad.; Finn Nagykövetség, Bp., 2011