Füle Antal

Füle Antal
Füle Antal dorogi barátaival tartott összejövetelen 1999-ben
Füle Antal dorogi barátaival tartott összejövetelen 1999-ben
Személyes adatok
Születési dátum1966. november 26.[1][2]
Születési helyEsztergom, Magyarország
Halálozási dátum2020. szeptember 6. (53 évesen)[3]
Állampolgárságmagyar
Magasság179 cm
Posztcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
?–1981Magyar 1957-2000 Viscosa SE
1981–1983Magyar 1957-2000 Dorogi AC
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1984–1986Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász62(39)
1986–1990Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd29(4)
1987–1988 Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász32(34)
1990–1999Magyar 1957-2000 Vác FC Samsung[4]194(71)
1995–1996 Magyar 1957-2000 MTK16(4)
1996 Magyar 1957-2000 MTK5(1)
2000–2001Magyar 1957-2000 Fóti SE
2003–2004Magyar 1957-2000 Besenyőtelek
2004–2010Magyar 1957-2000 Berkenye
Válogatottság
1993Magyar 1957-2000 Magyarország1(0)
Edzőség
IdőszakKlub
2006–2010Magyar 1957-2000 Berkenye
?Magyar 1957-2000 Vác FC (utánpótlás)
2015–2020Magyar 1957-2000 Újpesti TE (utánpótlás)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Füle Antal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Füle Antal (Esztergom, 1966. november 26.2020. szeptember 6.) válogatott magyar labdarúgó, csatár, edző.

Pályafutása

Klubcsapatban

A Doroghoz közeli Nyergesújfaluról származik. Pályafutását a helyi Viscosa SE utánpótláscsapatában kezdte. Középiskolásként került Dorogra 1981-ben, majd a Dorogi Gimnáziumban érettségizett 1985-ben. Tanulmányaival párhuzamosan a Dorogi AC utánpótlás csapatában játszott, ahol edzője Varga János volt.

Tehetségének köszönhetően igen fiatalon, két akkori ifjúsági csapattársával, Belányi Istvánnal és Filip Györggyel együtt meghívást kapott Gabala Ferenc vezetőedzőtől a felnőtt keretbe az 1983-1984-es bajnoki évadban. Első hivatalos bajnoki mérkőzésén, 17 évesen a Székesfehérvári MÁV Előre elleni találkozón lépett pályára, mégpedig kezdőjátékosként. A mérkőzés 3-1-s dorogi győzelemmel zárult. A korán kapott lehetőséggel kiválóan élt, és hamarosan bejátszotta magát a csapatba. Az 1984-1985-ös évadban már a dorogiak egyik meghatározó játékosává vált és a gólszerzésből is rendre kivette részét. Rövidesen a szurkolók első számú kedvence lett, akiről külön rigmust is énekeltek a mérkőzéseken. Szerepelt Peszeki Jenő emlékezetes búcsúmérkőzésén is.

A következő évadban a Dorog komoly bajnokesélyessé lépett elő. A rutinos, NB I-et megjárt Magos Gyulával nagyszerű ékpárost alkottak. Az őszi szezon derekán az Esztergom elleni szomszédvár-rangadón 5000 néző előtt parádés győzelmet arattak, ám nem volt felhőtlen az öröm, mivel több durva és kíméletlen belépőt követően súlyosan megsérült és le kellett cserélni. Helyére Szedlacsek István állt, akivel a dorogi ifjúsági csapatban is együtt játszottak, majd később Vácott is csapattársak lettek. Sérülése miatt három fordulót kellett kihagynia, köztük a nagy ellenlábas, egyben éllovas Budafok elleni rangadót. A dorogiak azonban nélküle is győzni tudtak és helyet cserélve, a Dorog ugrott az élre. Bizakodva várták a tavaszi folytatást, azonban bejelentkezett érte a Bp. Honvéd, így 1986 év elején már Kispesten készült az új idényre.

Egy év elteltével visszatért Dorogra, ahol oroszlánrészt vállalt a sikeres NB II-be jutásában. A csapat végig imponáló magabiztossággal haladt a végső cél felé, miközben a Videotonból visszatért, szintén egykori saját nevelésű Szabó Józseffel egymást múlták felül a gólszerzésben is. Számos kiváló adottsága mellett kitűnő fejjátéka emelte ki teljesítményét. Mérkőzésről mérkőzésre iskolapéldáját mutatta a labda pályájával ellentétes irányú mozgásával történő megjátszásában és kapura fejelés terén. Fejeseinek egy másik jellegzetessége volt, hogy egyes beadásoknál a rövid oldalra lendületből érkezve veszélyeztetett. Az 1986-1987-es bajnoki idény után visszavitte a Honvéd, és innentől kezdve teljes pályafutását az élvonalban játszotta.

A Honvédban két bajnoki éven át szerepelt, ahol 1989-ben bajnoki címet és magyarkupa-győzelmet is szerzett, 1990-ben pedig a magyar kupában ezüstérmes lett. Ezt követően, 1990-től a Vác csapatában szerepelt, ahol közel 200 első osztályú bajnoki mérkőzést játszott. 1991 és 1994 között három egymást követő évben dobogós helyen végeztek. Előbb két ezüstérmet nyertek, majd megnyerték a bajnokságot is. Ezen felül 1991-ben magyarkupa-döntős is volt. A döntőbe vezető úton, a negyeddöntőben összekerült egykori nevelő egyesülete ellen. A dorogi visszavágón éppen az ő góljával szerzett vezetést a Vác. Az igen szoros küzdelmet követően az idegenben lőtt több góljával jutottak tovább.

Szerepelt a Vác UEFA-kupa és BL mérkőzésein, ahol többek között a Dinamo Moszkva, a Groningen, a Benfica és az Apollon Limassol, valamint a PSG ellen játszottak. Menet közben hívták külföldre is játszani, végül az MTK-hoz igazolt, ahol az 1996-1997-es évadban bajnoki címet nyert. 1998-ban visszatért Vácra, majd ezt követően 2000-ben fejezte be az aktív játékot.[5][6][7]

A válogatottban

1993-ban egy alkalommal szerepelt a válogatottban.

Edzőként

Sikerei, díjai

Statisztika

Mérkőzése a válogatottban

 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1993. október 27. Budapest, Üllői úti Stadion Magyarország  1 – 0  Luxemburg vb-selejtező - lecserélve 46'
Összesen 1 mérkőzés 0 gól

Családja

Két leány gyermek édesapja. Apósa, Bartalos József, a Dorogi Bányász egykori legendás balszélsője. Felesége, Bartalos Ágota és sógornője, Bartalos Edina az NB II-es dorogi kézilabdacsapat játékosai voltak. Sógornője első férjével, Harmat Józseffel Dorogon csapattársak voltak. Edina jelenlegi férje, Faragó Szabolcs személyében újabb dorogi labdarúgóval került rokonságba. Családjával Vácott telepedtek le, azonban gyakran megfordult Dorogon, és ha tehette ellátogatott a dorogi csapat mérkőzéseire is. Alkalmanként a Dorogi Öregfiúk csapatában is játszott.

Jegyzetek

  1. transfermarkt.com (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. FBref (több nyelv nyelven)
  3. Meghalt Füle Antal
  4. 1991-ig Váci Izzó MTE volt a klub neve
  5. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  6. Varga Lajos: A Dorogi Bányász SC Labdarúgó Almanach/1983-84, 1984-85, 1985-86
  7. Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/94

Források

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!