Larus argentatus argenteus C. L. Brehm & Schilling, 1822[2]
Előfordulása
Európa, Ázsia és Észak-Amerika területén honos. Természetes élőhelyei a tengerpartok, folyótorkolatok és édesvízi tavak, valamint nádasok és mezőgazdasági területek.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres vendég, ritka kóborló, elsősorban télen.[5] Azonban a szakirodalom korábban a sárgalábú sirályt is e faj egyik alfajának tartotta, és így az adatokban zavart okozhat a sárgalábú sirály hazai rendszeres előfordulása és szórványos fészkelése.
Megjelenése
Testhossza 55-64 centiméter, szárnyfesztávolsága 138-150 centiméter. A tojó tömege 690-1100 gramm, míg a hímeké a 740-1450 grammig terjedhet.[5] A hímek némileg nagyobbak a tojóknál, egyébként a nemek egyformák.
Tollruhája fehér, háta ezüstszürke, a szárnya vége fekete. Sárga csőre kampós végű.
Egy kifejlett...
... és egy fiatal példány
Életmódja
Magvakkal, termésekkel, férgekkel, rovarokkal, csigákkal, kagylókkal, más gerinctelenekkel, halakkal, kisemlősökkel, tojásokkal, fiókákkal, dögökkel és hulladékkal táplálkozik
Sikeres vadászat...
... és repülés közben
Szaporodása
A ezüstsirály telepesen fészkel, gyakran a heringsirállyal egy kolóniában, sziklapárkányokon vagy az alacsony aljnövényzetű talajon költenek. A fészek általában egy nagyobb hínárkupac, nagyon közel a többi költő madárhoz. Évi egy fészekalj 3 tojást számlál, átlagos nagysága 73 milliméter, amelyek 28-29 nap múlva kelnek ki. A fiókák a szülők csőrén lévő piros foltot csipkedik, mire a felnőtt állat kiöklendezi a táplálékot. 40 nap után repülnek ki.