PROFILBARU.COM

	Etruszk ábécé
Típus	ábécé betűírás, majd mássalhangzóírás
Nyelvek	etruszk
Időszak	i. e. 7 század(?) – i. e. 1. század
Állapot	kihalt
Felmenő írásrendszerek	föníciai; görög
Leszármazott írásrendszerek	latin
Unicode-tartomány	U+10300 – U+10317
ISO 15924	Ital
	A Wikimédia Commons tartalmaz Etruszk ábécé témájú médiaállományokat.

Az etruszk ábécé az ókori itáliai etruszkok által az i. e. 7. század és az az i. e. 1. század között használt ábécé az etruszk nyelv írásbeli rögzítésére. A dél-itáliai görög gyarmatvárosokban használt, a föníciai ábécén alapuló nyugati görög ábécéből fejlődött ki, majd a maga részéről több ókori itáliai írásmód forrása lett, beleértve a latin ábécét is, amire nagy hatással volt.

Írásának töredékes maradványait megtalálták Campania és Emilia-Romagna tartományokban is, továbbá Korzikán. Elszigetelt darabok fellelhetők voltak Provence, Tunézia, Görögország és Egyiptom területén.

Története

Az etruszk ábécé a föníciai ábécének az euboiai görögök által használt használt változatából fejlődött ki, miután ezek a görögök létrehozták első gyarmatvárosaikat Dél-Itáliában, Pithekoussai szigetén és Cumae városát Campaniában.^[1] A nyugati görögök ábécéjében az X hangértéke [ks], az Ψ hangértéke [kʰ] volt; az etruszkban ez a következőre módosult: X = [s], Ψ = [kʰ] vagy [kχ] (Rix 202–209).

Az etruszk ábécé legkorábbi lelete egy i. e. 700 körülre datált, elefántcsontból készült, viaszos, 8,8x5 cm-es írótábla, amit Marsiliana d'Albegna(wd) település melletti etruszk temetőben találtak, Grosseto megye területén, Toszkána régióban.^[2] A tábla keretén 26 betű sorakozik, a görög ábécé korabeli formájának megfelelően, köztük a digamma, a szan és a koppa, de nincs köztük az ómega.

Az etruszk írásnak ez az ősi formája gyakorlatilag változatlan maradt körülbelül i. e. 600-ig. Ekkoriban az írás iránya szabad volt, bármelyik irányba haladhatott. Az i. e. 6. századtól kezdve azonban, az ábécé valamelyest átalakult, alkalmazkodva a beszélt nyelvhez, és elhagyták azokat a jeleket, amelyek hangalakja nem volt használatos az etruszk nyelvben. I. e. 400 körül már Etruria egész területén a klasszikus etruszk ábécét használták, 20 betűvel, többnyire jobbról balra írva.

Az etruszk nyelv nem ismerte a zárhangokat, ezért nem volt szüksége a B, C és D betűkre. A B és a D ki is esett a használatból, a C betű jelét pedig a K helyett kezdték alkalmazni, mivel leírása egyszerűbb volt. Ugyancsak kimaradt a használatból az O, mivel ilyen magánhangzó sem volt az etruszk nyelvben, és helyette az U betűt kezdték használni.

Megjelent viszont egy új betű az etruszk ábécében, a 8-as szám formájában, ami a latin F betűnek felelt meg. Ez egyébként a lüdiai nyelvben is létezett.(Jensen 513). Ennek a jelnek az eredete vitatott: lehet, hogy a B vagy a H betűjelből alakult ki, vagy teljesen új jel is lehetett. Hangértéke /f/ volt és az ezt jelentő korábbi etruszk FH digráf helyébe lépett.

Ez a klasszikus etruszk ábécé maradt használatban az i. e. 2. századig, amikor a latin ábécé hatása kezdődött érződni. A rómaiak latin nyelvében voltak zárhangok, ezért visszahozták a használatba a B és D betűket a /b/ és /d/ hangok jelölésére, a C betűt pedig egyaránt használták a /k/ és /g/ hangok jelölésére, mindaddig, amíg fel nem találták a külön G betűt a két hang megkülönböztetésére. Hamarosan ezután az etruszk nyelv kihalt, és ezzel az írása is eltűnt, mégpedig olyan alaposan, hogy a szótárát és a nyelvtanát a 21. századig is csak részben sikerült megismerni, több mint egy évszázados intenzív nyelvészeti kutatás ellenére.

Hatása

Az etruszk írás közvetlen hatást gyakorolt az ősi itáliai írások(wd) egész sorára, az oszk, az umber, a rét, a venét nyelv, az alpesi kelta nyelvek, és több más helyi nyelv írására, utána pedig a közvetlen őse lett a latin ábécének.

Leletek

Etruszk szövegek mintegy kilencezer feliraton találhatók. Ezek többsége sírfelirat, amin csak az elhunyt neve szerepel. A másik nagy csoport a mindennapi tárgyakon lévő feliratok, amik a tulajdonos, a készítő, vagy a megajándékozott nevét tartalmazzák. Könnyen érthetőek a képek mellett található feliratok. Hosszabb szövegek csak törvényekkel vagy vallási rituálékkal foglalkoznak.

Egy majdnem kétnyelvű felirat Pyrgiben (a másik nyelv a föníciai, föníciai írással, de a két szöveg nem tükörfordítás, csak a tartalmuk azonos) egy kultikus épületről szól, egy másik felirat Perugiában egy földszerződés, Capuában egy agyagtábla felirata vallási naptár (ez az egyik leghosszabb etruszk szöveg, 300 megmaradt szóval). Egy Cortonában talált réztábla földművesek sorsával foglalkozik, akiknek eladták a bérleményét.

Vallási rituálék kalendáriumát írták fel egy vászoncsíkra (mintegy 1500 szót), amit később darabokra téptek és egy múmia becsavarásához használtak fel Egyiptomban, így a szöveg megőrződött (a múmiát a jelenlegi helye után „Zágrábi múmiá”-nak nevezik).

Érdekes másodlagos források az etruszk szavakra a latin és görög szövegek, amikben ezekhez magyarázatokat fűztek a különböző szerzők. Pl. aesar ... etrusca lingua deus, [„aesar ... etruszk szó, jelentése: isten”] - Suetonius: Augustus élete. További források az etruszkból a latinba átvett szavak: satelles “testőr” < Etr. zat[i]laθ - „támadó”.^[3]

Betűik

Ψ

Φ

X

U

T

S

R

Q

Ś

P

O

Ξ

N

M

L

K

I

Θ

H

Z

V

E

D

G

B

A

Ψ

Φ

Az etruszk ábécé nyilvánvaló kapcsolatban áll a föníciai ábécével és az ugariti ábécével. Néhány karakter teljesen azonos a föníciaival, néhányban apróbb változások láthatók, egyesek jelentése megváltozott, mint a gimel→cee šin→wee esetében (bár a suh tulajdonképpen fejreállított šin, maga a betű inkább az ugariti zu megfelelője), és csak igen kevés az a betű, amelyiknek ne lenne felismerhető a föníciai párja. Ilyen például a dzuh, amely hangzónak azonban egyáltalán nincs sémi megfelelője, viszont az ugaritiban van dzsain. Vannak olyan hangzók, amelyek a föníciaiban egyáltalán nem találhatók meg, viszont az ugaritiban igen, ami megengedi azt a feltevést, hogy az etruszk ábécé kialakulása már az ugariti ábécé használata idején megkezdődött, amit megerősít a tengeri népek turuša–etruszk azonosítása.

Unicode kombináció és megjelenítés^[4]	U+10300 ̀	U+10301 ́	U+10302 ̂	nincs	U+10303 ̃	nincs	U+10304 ̄	U+1031A U+10305 U+10318 ̚/̅/̘	nincs	U+10307 U+1031C ̇/̜
Magyar ábécé latin betűkkel	a	b	c	cs	d	dz	e	f	g	h
magyar kiejtése	aj	bé	cé	csuh	dé	dzuh	e	ef	gé	há
nemzetközi átírása/hangértéke	ay/a	bee/b	cee(ke)/c	chuh/ch	dee/d	dzuh/dz	ee/e	ef(ve, phe)/f	gee/g	haa(che)/h
etruszk ábécé								/
ugariti ábécé^[5]	𐎀	𐎁	𐎂	𐎃	𐎄	𐎙	𐎅	–	𐎂	𐎈
föníciai ábécé			/	–		–		–	–
ugariti–föníciai karakternév	alpa/álef	beta/bét	gamla/gimel/cádi	kha/–	delta/dálet	dzsain/–	ho/hé	–	ld. gamla/gimel	hota/hét
Unicode kombináció és megjelenítés	U+10309 ̉	nincs	U+1030A U+10319 ̊/̙	U+1030B ̋	U+1030C ̌	U+1030D ̍	U+1030F ̏	U+10310 ̐	U+10312 ̒	U+10313 U+1031B ̓/̛
Magyar ábécé latin betűkkel	i	j	k	l	m	n	o	p	q	r
magyar kiejtése	aj	jéj	káj	el	em	en	ov	pé	ku	ar
nemzetközi átírása/hangértéke	ai/i	jay/j	kay(khe)/k	el/l	em/m	en/n	ow/o	pe/p	que/q	ar(ers)/r
etruszk ábécé			/
ugariti ábécé	𐎓	𐎊	𐎃/𐎋	𐎍	𐎎	𐎐	𐎓	𐎔	𐎖	𐎗
föníciai ábécé							–
ugariti–föníciai karakternév	ain/ajin	jod/jod	kha/kaf/khaf	lamda/lámed	mem/mém	nun/nun	lásd ain/ajin	pu/pe	kopa/qof	rasa/res
Unicode kombináció és megjelenítés	U+1030E ̎	U+10314 ̔	U+10315 ̕	U+10308 ̈	U+10316 ̖	U+10305 ̅	nincs	U+10317 ̗	nincs	U+1031D ̝
Magyar ábécé latin betűkkel	s	sz	t	ty	u	v	w	x	z	y
magyar kiejtése	suh	esz	té	tyuh	ju	vé	vé	eksz	zed	vaj
nemzetközi átírás/hangérték	shuh/s	esz/sz	tee/t	thuh/ty-tj	yu/u	vee/v(f?)	wee/w	eks/x	zed/z	wai/y
etruszk ábécé
ugariti ábécé	𐎑/𐎌	𐎒	𐎚	𐎘	𐎜	𐎆	𐎆	𐎕	𐎕/𐎑	𐎛
föníciai ábécé	–/			–	–	–			/	–
ugariti–föníciai karakternév	zu/sin/sin	szamka/számek	to/táv	tjanna/–	u/–	vo/–	uo/váv	szade/cádi	szade/zu/zajin/cádi	ʾi/–

Jegyzetek

↑ Alphabets and language, Etruscology. Berlin, Germany: Walter de Gruyter, 245–253. o. (2017. december 9.). ISBN 978-1934078495
↑ Heurgon 217. o.
↑ The Ancient Languages of Europe (szerk.: Roger D. Woodard) Cambridge University Press, 2008, ISBN 978-0-511-39352-5
↑ az etruszk ábécé Archiválva 2013. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, a megjelenítéshez szükséges fontkészlet itt letölthető
↑ A karakterek megjelenítéséhez szükséges fontkészlet itt letölthető

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Etruscan alphabet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Heurgon: Heurgon, Jacques. Daily Life of the Etruscans. London: Phoenix Press (2002). ISBN 1 84212 592 3
Rix, H. és G. Meiser. 1991. Etruskische Texte. Editio minor. Vol. I, Einleitung, Konkordanz, Indices; vol. II, Texte. Tübingen: Narr.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Etruszk ábécé témájú médiaállományokat.

Etruscan Texts Project: Kereshető adatbázis az etruszk irásról
Old Italic Unicode
Omniglot.com
AncientScripts.com
Agostiniani, L. 1982. Le iscrizioni parlanti dell’Italia antica. Florence: Leo S. Olschki.
Agostiniani, L. és F. Nicosia. 2000. Tabula Cortonensis. Rome: Bretschneider.
Beekes, R. és L. van der Meer. 1991. De etrusken spreken. Muiderberg: Coutinho.
Benelli, E. 2001. “Quattro nuove iscrizioni etrusche arcaiche dall’agro chiusino.” Studi etruschi 64:213–234.
Boisson, C. 1991. “Note typologique sur le système des occlusives en etrusque.” Studi etruschi 56:175–187.
Bonfante, G. és L. Bonfante. 1983. The Etruscan Language. An Introduction. New York: New York University Press.
Caffarello, N. 1975. Avviamento allo studio della lingua etrusca. Florence: Leo S. Olschki.
Colonna, G. 1975. “Al proposito del morfema etrusco -si.” In Archaeologia: Scritti in onore di Aldo Neppi Modona, pp. 156–171. Florence: Leo S. Olschki.
Fiesel, E. 1922. Das grammatische Geschlecht im Etruskischen. Göttingen: Vandenhoeck and Ruprecht.
Maggiani, A. 1998. “Appunti sulle magistrature etrusche.” Studi etruschi 62:95–138.
Meiser, G. 1986. Lautgeschichte der umbrischen Sprache. Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität.
Nucciarelli, F. 1975. “I genitivi etruschi in -l, -us.” Annali della Facoltà di lettere e di filosofia della Università degli Studi di Perugia 12:1–26.
Olzscha, K. 1961. “Etruskisch acil.” Studi etruschi 29:155–173.
Pallottino, M. 1978. La langue ´etrusque. Problèmes et perspectives. Translated by J. Heurgon. Paris: Soci´et´e d’Edition Les Belles Lettres.
Pfiffig, A. 1969. Die etruskische Sprache. Versuch einer Gesamtdarstellung. Graz: Akademische Druckund Verlagsanstalt.
Schulze-Thulin, B. 1993. “Zur Wortstellung im Etruskischen.” Studi etruschi 58:177–195.
Schumacher, S. 1992. Die rätischen Inschriften. Geschichte und heutiger Stand der Forschung. Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität.
Steinbauer, D. 1999. Neues Handbuch des Etruskischen. St. Katharinen: Scripta Mercaturae Verlag
Wachter, R. 1986. “Die etruskische und venetische Silbenpunktierung.” Museum Helveticum 43:111–126.
Woodard, R. 1997. Greek Writing from Knossos to Homer. Oxford: Oxford University Press.
Wylin, K. 2000. Il verbo etrusco. Ricerca morfosintattica delle forme usate in funzione verbale. Roma: Bretschneider.