PROFILBARU.COM

	Erdélyi Miklós
Született	1928. február 9.; Budapest
Elhunyt	1993. szeptember 1. (65 évesen); 1993. szeptember 2. (65 évesen); ; Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	karmester; zeneszerző;
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1946–1951)
Kitüntetései	Liszt Ferenc-díj (1960); Magyarország Érdemes Művésze díj (1967); Kossuth-díj (1975); Magyarország Kiváló Művésze díj (1985); Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1993);
Sírhelye	Farkasréti temető (32/4-1-43)
	IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi Miklós témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a karmesterről szól. Hasonló címmel lásd még: Erdélyi Miklós (egyértelműsítő lap).

Erdélyi Miklós (Budapest, 1928. február 9. – Budapest, 1993. szeptember 1.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar karmester, érdemes és kiváló művész.

Élete

Főiskolai tanulmányait 1946-1951 között végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (a Zeneakadémián). Tanárai voltak többek között Ferencsik János (karmesterképzés), Kókai Rezső (zeneszerzés) és Zalánfy Aladár (orgona). Pályafutását fiatal karmesterként a budapesti Vígoperában kezdte. 1950–51-ig a Magyar Rádió énekkarának helyettes vezetőjeként működött. 1949–51 között a budapesti Harmónia Hangversenyzenekar karmestere volt.

1951-ben az Operaház korrepetitorává, majd 1957-ben karmesterévé nevezték ki. Hamarosan ő lett az Operaház egyik legtöbbet foglalkoztatott dirigense. Legkiemelkedőbb sikereit Mozart operáinak vezénylésével érte el, de számos jelentős zenemű felújításának és bemutatójának is irányítója volt. A kortárs művek sorában az ő nevéhez fűződik Mihály András: Együtt és egyedül (1967) és Ránki György: Az ember tragédiája (1969) c. operájának ősbemutatója. Ő irányította Monteverdi: Poppea megkoronázása c. operájának magyarországi bemutatóját (1968).

A Római Rádió 1969-ben Erdélyi Miklós vezényletével rögzítette Prokofjev Háború és béke c. zeneművét. 1979-1982 között a Holland Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarmestere volt. 1986-tól a tokiói Jomiuri Nippon Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmestereként is működött.

Erdélyi Miklós előadásmódját aprólékos zenei kidolgozottság és líraiság jellemezte. Szakmai felkészültsége, muzikalitása, zenetörténeti és irodalmi tájékozottsága, zenei stílusismerete a legkiválóbb, legsokoldalúbb magyar karmesterek közé emelte. Munkásságát 1960-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1967-ben megkapta az érdemes művész, 1985-ben a kiváló művész címet is.