Szülei Eperjesi Ferenc (1863–1912)[5] és erzsébetvárosi Papp Rebeka.[6] Édesapja székely, édesanyja örmény származású volt. 1911-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakán végezte el; 1920-ban diplomázott Eötvös-kollégistaként. A latin mellett tudott németül, románul, szerbül, franciául és olaszul. 1914–1918 között az első világháborúban szolgált katonaként; 1915-ben kadét volt Budapesten és Piliscsabán, 1916-ban Volhiniában szolgált, 1918-ban Budapestre tért vissza. 1920-ban a makói állami gimnázium tanára lett; két éven át József Attila osztályfőnöke volt. 1922-ben doktorált. 1927–1928 között a bécsi levéltár kutatója volt. 1928–1958 között a Szegedi Tanárképző Főiskola történelemtanára, 1945–1949 között a főiskola igazgatója is volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a főiskola forradalmi bizottság elnöke volt. 1957-ben nyugdíjba vonult.
Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, a Dugonics Társaságnak, a Dél-alföldi Történelmi Társulatnak.
Magánélete
1920. március 25-én házasságot kötött Bittó Ilonával (1900–1955). Két gyermekük született; Nóra (1921–1964) és Dr. Eperjessy Géza (1926–1998) makói történelemtanár.[6]
Szerkesztései
A Csanádvármegyei Könyvtár szerkesztője (I.–XLIV. kötet, 1925–1948)
Művei
A bökényi őstelepről. (A Makói Állami Reálgimnázium Értesítője (1925))
Kopáncs-pusztai éremlelet (1926)
A Maros szabályozása Makónál (1927)
Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban (1928)
A bécsi Hadilevéltár magyar vonatkozású térképei (1929)
Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében (1933)
