Elberfeldben született zsidó családban, két sikertelen házassága után az irodalmi bohémek életét élte.
Negyedik verskötete Héber balladák (Hebräische Balladen) címen jelent meg 1913-ban. Lasker-Schüler ebben a kötetben égő színű orientális képekben a zsoltárokra emlékeztető bizarr metaforasorokban énekel és álmodozik az ótestamentum hőseiről, Ábrahámról, Izsákról, Józsefről, Eszterről. Az expresszionizmus tematikai motívumai még nem bukkannak fel ebben a tiszta csengésű, bensőséges lírában, amely önmagába, a költői és a mitikus látomásokba zárkózik be tehetetlenül, védtelenül a való élettel szemben.
Negyedik verseskötetének megjelenése után azonban Lasker-Schüler az első költők egyike, aki feladja a líra hagyományos formáit, feláldozza a rímet, a strófát, a szabályos ritmust egy sajátosan egyéni, parlando-tónus kedvéért. Gyermekesen naiv, minden irodalmi konvenciótól szűz, de ugyanakkor tudatosan artisztikus lírájában különleges álomvilágot teremt, amely keleti őseinek mitikus-mesés paradicsomát idézi. A Sturm rendszeresen publikálta verseit.
Költészetével 1932-ben elnyerte a Kleist-díjat, de 1933-ban zsidó származása miatt már menekülnie kellett Németországból, előbb Svájcban, majd 1937-ben végleg Jeruzsálemben telepedett le. Utolsó kötete Kék zongorám (Mein blaues Klavier) címen jelent meg 1943-ban, e könyv versei a panasz, a honvágy, az önmagában kiégő, hasztalan ellobogó szeretet és a halálba-készülődés érzéseiről szólnak.
Verskötetei
Styx (1902)
Der siebente Tag (1905)
Meine Wunder (1911)
Hebräische Balladen (Héber balladák) (1913)
Gesammelte Gedichte (1917)
Mein blaues Klavier (Kék zongorám) (1943)
Magyarul
Villogó kavicson. Válogatott versek; ford. Dávidházi Péter et al., vál., utószó Hajnal Gábor; Európa, Bp., 1972
Források
Halász Előd: A német irodalom története. Budapest : Gondolat, 1971. 2. köt. Else Lasker-Schüler l. 370-371. o.
