Ecsedi Kovács Gyula 1839. február 14-én született a Szatmár vármegyei Gebén (ma Nyírkáta). Apja Kovács Mihály nagydobosi református lelkész, anyja Keresztúri Julianna volt (a gebei református lelkész leánya), akik fiukat a legjobb nevelésben részesítették.
1851-ben atyja a Szatmár melletti Dobra papja lett és ekkor Kovács a szatmári református algimnáziumba került, ahol a III. osztályba vették föl és Kovács István tanárnál lakott. 1852 őszén atyja a debreceni kollegiumba vitte a IV. osztályba és itt járta többi (V-VII.) osztályait is mint kitűnő tanuló, de mint jó szavaló és poéta is szép hírnevet szerzett.
1852-ben Szatmáron látta az első színielőadást, amelyben szerepelt Egressy Gábor is, akinek felesége révén rokona is volt az ifjú Kovács Gyula. Az ifjúra mély benyomással volt a színielőadás, el is határozta, hogy felcsap színésznek.
1857-ben Aradra szerződött Budai Józsefhez, itt játszotta első nagysikerű szerepét: Jókai Mór: Dózsa Györgyében, amelyben Barnabást alakította, majd innen Latabár Endre társulatához került, mint népszínműénekes.
1860-ban megismerkedett azonos nevű költő rokonával, Kovács Gyulával és mikor annak megjelent első verseskötete – megkülönböztetésképpen vette fel az ecsedi előnevet.
1862-ben Felekyné és Egressy Gábor közbenjárása által fellépett a Nemzeti Színházban is a Könyves Kálmán című dráma Álmos szerepében.
1865. október 27-én a Nemzeti Színháztól Kolozsvárra szerződött Follinus János társulatához, ahol a Bánk Bán szerepével óriási sikert aratott. 1866. április 22-én Kolozsváron házasságot kötött Pataki Róza színésznővel.
1869-ben a kolozsvári színtársulattal Kolozsvárt, Nagyváradon, Aradon, majd ismét Kolozsvárt játszott. Ez év áprilisában szerződött a pesti Nemzeti Színházhoz, de csak egy évig maradt itt, mert mint elsőrendű színészt harmadrendű fizetéssel alkalmazták. 1870. áprilisban Kolozsvárra ment, ahol 1872-ben az ottani színház művezetőjévé nevezték ki. Különösen Shakespere-alakításai országos hírűvé tették nevét és több város meghívta vendégszereplésre. Ezen körútja alkalmával, 1874. november 9-én Budapesten is szerepelt Othello szerepében, mely nagy hatást és feltűnést keltett.
1878-ban ismét a Nemzeti Színházhoz került, ahol most az első helyet töltötte be. Szigligeti halálával azonban legjobb pártfogóját vesztette el benne és így nem volt ott maradása; nem méltányolták tehetségét és becsvágyával is visszaéltek gyakran. Mindez okok arra bírták, hogy 1881-ben Kolozsvárra ment, ahol 1885. március 25-én, 25. jubileumán újra abban a darabban (Pál fordulása) játszott, amellyel pályáját kezdte.
A szigorú apa, miután fia színésszé lett, tudni sem akart felőle és évekig levelet sem vett tőle kezébe és csak akkor békült ki némileg vele, amikor Pestre szerződtették; levelet pedig csak 1883-ban írt neki, amikor fiát az első tragikusok közt ünnepelték és sepsiszentgyörgyi vendégszereplése alkalmából tisztelői arany serleget ajándékoztak neki, melyet a hálás fiú atyjának küldött az Úr asztalára. Ez ajándék a 73 éves ősz lelkészt mélyen meghatotta, mert mély vallásos érzületet látott fiának ezen tettében. Kovács Ecseden lakó szüleit meglátogatta (1865 és 1878-ban), míglen 1887-ben atyja temetésén jelent meg.
1896. április 30-án ülte meg színészségének 40 éves jubileumát Kolozsvárt, 1897. január 21-én ugyanazt Debrecenben.
1899. július 31-én a Petőfi halálának 50. évfordulójára rendezett ünnepség közben, a segesvári honvédsíroknál rendezett ünnepélyen szavalás közben érte a halál.
1876-ban a Petőfi Társaság, majd az Erdélyi Irodalmi Társaság, a nagyváradi Szigligeti Társaság és a debreceni Csokonai Kör is tagjai közé választotta. 1881-től haláláig a kolozsvári színház hősszínésze és művészi vezetője volt.
Számos Shakespeare-mű bemutatásával megelőzte a pesti Nemzeti Színházat. Molière, Racine, Schiller drámái mellett ő adta elő Goethe Faust című színművét először magyar nyelven (1876. január 8.). Hivatásának tekintette a magyar dráma művelését is.
Írt költeményeket is; első versei 1862-ben a Hölgyfutárban, első könyve 1869-ben jelent meg. Költeményei (Ferenczi Zoltán életrajzi bevezetésével, Pest, 1869); Emlékek és élmények (Kolozsvár, 1896); Mátyás király (drámai prológ, Kolozsvár, 1896).
Lefordította Schiller Don Carlos (1881) és Stuart Mária (1887) című munkáit is.
Főbb szerepei
Hamlet, Lear király, Coriolanus (Shakespeare)
Faust (Goethe)
Bánk bán, Petur (Katona József)
Telegdi, Marót bán (Vörösmarty)
Wallenstein (Schiller: Wallenstein halála)
Tell Vilmos (Schiller)
Ferdinand (Schiller: Ármány és szerelem)
Don Caesar de Bazan (Dumanoir–D’Ennery)
Mózes (Madách Imre)
Művei
Kovács Gyula költeményei. Kiadta Szépfaludy Ö. Ferencz. Pest, 1869-ben.
Don Carlos. Drámai költemény 5 felvonásban. Irta Schiller Frigyes, ford... Budapest, 1881. (Magyar Könyvesház 91-96. Ism. Magyarország 56-59. sz., Ellenőr 116. sz., Hon 59. sz., Egyetértés 59. sz., Beőthy Zsolt, Szinműirók 277. l.)
E. Kovács Gyula költeményei.. Uo. 1892. (Ism. Főv. Lapok 132., Budap. Hirlap 146., Erdélyi Hiradó 121., M. Salon XXVII., Vasárn. Ujság 22. cz., Budapesti Szemle 1893. LXXVI.)
Mátyás király. Drámai prolog. Két képben. A kolozsvári Mátyás-szobor alapköve letételének ünnepi előadásául írta és a magyar ifjúságnak ajánlja... Előadatott a kolozsvári nemzeti szinházban 1896. szeptember 30. és okt. 1. Kolozsvár, 1896.
Emlékezzünk régiekről. Alkalmi költemény. A debreczeni első magyar nyelvű szini előadás századik évfordulója emlékünnepélyére. A Csokonia-kör megbizásából írta és a körnek nagytermében tartott díszülésén előadta... Debreczenben, 1898. nov. 27. Ugyanott, 1898-ban.