1939-től az UTE(Újpesti Torna Egylet), majd 1950-től a Budapesti Dózsa atlétája volt. Futóként és távolugróként is versenyzett, de nemzetközi versenyeken kiemelkedő eredményeket rövidtávfutóként, illetve a változó összetételű, „villámikreknek”-nek is nevezett magyar 4 × 100 méteres futóváltó tagjaként ért el. 1941-től 1956-ig összesen harmincnyolc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Részt vett az 1948. évi londoni, az 1952. évi helsinki és az 1956. évi melbourne-i olimpiai játékokon, 1948-ban és 1952-ben 100 méteres síkfutásban is induló volt. Egyéni számban legjobb nemzetközi eredménye az 1949. évi budapesti főiskolai világbajnokságon elért negyedik helyezés volt. Pályafutása alatt szerzett tizennégy magyar bajnoki címéből nyolcat egyéni számban – ebből egyet távolugrásban – nyert. Az aktív sportolást az 1956. évi olimpia után fejezte be.
↑Kitüntetések a sportban. Népsport, III. évf. 245. sz. (1947. december 16.) 1. o.
↑"Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szeptember 26.) 1., 3. o.
Források
Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526X
Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
