A búvárnők hagyományos öltözéke szemben állt a konfuciánus értékrenddel, ami szerint a nőknek el kell takarniuk a testüketHenjo(Haenyeo)-szobor
A csedzsu-szigeti(jeju-szigeti) búvárnők (hangul: 해녀, henjo, handzsa: 海女, RR:haenyeo?; „tengeri nők”) egy régi hagyományt ápoló nők csoportja Dél-Koreában. A búvárnők légzőfelszerelés nélkül, szemüvegben és búvártalppal merülnek le akár 20 méter mélyre is, hogy kézzel tenger gyümölcseit gyűjtsenek.[1][2] A Csedzsu(Jeju)-szigeten hagyományosan a nők tartották el a családot búvárkodással, szemben a Koreában domináns patriarchális társadalom elvárásaival. A henjók(haenyók) akár két percig is víz alatt tudnak maradni és egy nap akár százszor is lemerülnek. A 21. században a henjók(haenyók) száma drasztikusan csökkent, 84%-uk 60 év fölötti. Ezen hagyomány megőrzése érdekében az állam is támogatja ezt a foglalkozást. 2014 márciusában Dél-Korea megtette az első lépéseket, hogy a csedzsui búvárnők foglalkozása felkerülhessen az UNESCOszellemi örökségi listájára, azt remélve, hogy a nemzetközi elismerés segíthet megőrizni a kihalóban lévő hagyományt.[1] 2016-ban az UNESCO felvette a búvárnők kultúráját a listára.[3]
Történetük és jellemzőik
A henjók(haenyók) másik elnevezése csamnjo (잠녀, jamnyeo). A japánama búvárokkal ellentétben szinte kizárólag nők űzik ezt a mesterséget és nem csak a meleg időszakokban, de télen is merülnek. Többségük Csedzsu(Jeju)-szigetén él, az 1960-as években léteztek ilyen búvárnők az ország déli partvidékén és egyéb szigetein is.[4]
A csedzsu-szigeti(jeju-szigeti) búvárkodás kezdete valószínűleg a Silla-korig vezethető vissza, amikor gyöngykagylókat hoztak felszínre. A 15. századból származó feljegyzések szerint a szigetről származó férfiak kagylókkal kereskedtek a Koreai-félsziget déli részén, feltételezhetően ezek egy részét női búvárok hozták a felszínre. Az első konkrét írásos feljegyzés a csedzsui(jejui) búvárnőkről a 17. századból származik, ahol megjegyzik, hogy a nők „minden szégyenkezés nélkül” dolgoznak együtt a férfiakkal hiányos öltözékben, ami azt mutatja, hogy eleinte nem kizárólag női foglalkozás volt itt a búvárkodás, később azonban a férfiak lemorzsolódtak. Hong Szokki(Hong Suk-ki) kutató szerint ennek egyik lehetséges oka, hogy a nők fiziológiailag alkalmasabbak a zord időjárásban való merülésre, magasabb tolerancia-küszöbük és testzsírtömegük miatt, de egyéb okai is lehetségesek annak, hogy kizárólagosan női foglalkozássá vált a búvárruhák megjelenése előtt.[4]
A lányok 11-12 évesen tanultak meg búvárkodni, 17-18 évesen már professzionális búvárok voltak és egészen addig dolgoztak, amíg már túl öregek nem voltak a merüléshez. A kutatások szerint ezek a nők állapotosan is merültek egészen a szülés napjáig, és 5-10 nappal a szülés után már újra dolgoztak. Rövid pamut úszódresszt viseltek csogori(jogori)val, üres, szárított tököt vittek magukkal, ami a víz felszínén lebegett, az ez alá kötött hálóba gyűjtötték a tenger gyümölcseit. A merülések között a parton rakott tűznél melegedtek.[4] A bőrfelszínt több helyen szabadon hagyó úszóruhájuk miatt a búvárnőket a szigorú konfuciánus társadalom megvetette és lenézte, egészen amíg az 1970-es években meg nem jelentek a modern búváröltözékek.[1]
Számuk folyamatosan csökken, 1945-ben még körülbelül 27 000 nő foglalkozott merüléssel, 1956-ra 22 000-re, 1965-re 16 000-re csökkent, a 2010-es években már csak 4500 henjo(haenyeo) maradt, akiknek 84%-a 60 év feletti, vannak akik 80 éves kor felett is rendszeresen merülnek.[4][1]
A művészetekben
A csedzsui(jejui) búvárnőket több filmben és televíziós sorozatban is ábrázolták, például a 2004-ben forgatott, számos díjat nyert My Mother, the Mermaid című film,[5] valamint a Tamra, the Island és a Swallow the Sun című 2009-es televíziós sorozatok.
↑ abcdHong, SK (1965). „Hae-nyo, the diving women of Korea”. In: Rahn, H; Yokoyama, T (eds) Physiology of Breath-Hold Diving and the Ama of Japan., United States, 99-112. o, Kiadó: National Academy of Sciences - National Research Council. [2010. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 6.)
