Ezen az oldalon a Wikipédia egyik irányelvét olvashatod. Az itt leírtak minden szerkesztő számára követendőek, de fontosabb a józan ész, mint a szabály betűje, és előfordulhatnak indokolt kivételek is. Ha módosítani szeretnél rajta, kérd ki mások véleményét a vitalapján vagy a Kocsmafal megfelelő szekciójában!
A hangul szótagjaiEgy szótag lehetséges felépítései
A koreai nevek átírására sokféle rendszer volt használatban az utóbbi néhány évtizedben, ezért nincs egyszerű dolga annak, aki meg akarja állapítani egy név szabályos magyaros átírását. A Wikipédia a helyesírási irányelvben rögzített alapelveknek megfelelően az eredeti hangulos formát veszi alapul, átírási rendszerében az Osiris-féle Helyesírás ajánlásait[1] követi (ezek pedig végső soron a Keleti nevek magyar helyesírása című akadémiai kiadványra mennek vissza).[2]
A hangul a koreai nyelv fonetikus leírására használt rendszer. Több mint 500 éves múltra tekint vissza, de igazán bevetté csak az utóbbi száz évben, és különösen Korea japán megszállása után vált. A hangul kínai karakterekre emlékeztető egységei az egyes szótagok, amik az ábrázolt hangoknak megfelelő gyökökből épülnek fel.
Ha a közbülső gyök függőleges tengelyű (pl. ㅣ, i), a nyitógyök jobb oldalára, míg ha vízszintes (pl. ㅡ, u), a nyitógyök alá kerül. Ha mindkétféle elem előfordul benne (pl. ㅢ, i), körülöleli a nyitógyököt. Előfordulhat még zárógyök is a szótagban, ez mindig a másik két gyök alá kerül.
A koreai személynevek, a magyarhoz hasonlóan, családnév–utónév formájúak. A két szótagú család- és utóneveket egybeírjuk: 한덕수 – Han Dokszu, 김평일 – Kim Phjongil. Ez a kínai nevektől való elkülönítést is szolgálja, ahol ezeket kötőjellel kapcsoljuk: Szun Jat-szen.
Az átírási szabályoktól függetlenül írunk néhány más formában meghonosodott koreai szót és nevet: Phenjan, Kim Ir Szen, taekwondo stb.
Az /l/ írásjegy átírása a szóban elfoglalt helyzetétől függ:
szó elején és két magánhangzó között az átírásban mindig /r/
szó végén és nem orrhangú mássalhangzó előtt /l/
Zöngés mássalhangzók (m, n, ng, l) és a magánhangzók után a /k/, /p/, /t/, /r/, /cs/ mássalhangzók zöngés megfelelői ejtendők (rendre: g, b, d, l, dzs) és az átírásban is ezt jelöljük.
Régebbi szóösszetételekben, ahol a második tag kezdő írásjegye /i/ vagy /j/ és és az első tag végződése:
magánhangzó, a két tag között /nn/-t ejtünk és az átírásban is jelezzük.
mássalhangzó, a két tag között /n/-t ejtünk, vagy más mássalhangzót[4] és ezt is írjuk.
Zárt szótag végén {lh}, {nh} betűkapcsolatok illetve /h/ után, ha /t/, /cs/, /k/ következik, a /h/ a mássalhangzó után kerül (pl. {lh}+/t/ → {lth}, /h/+/cs/ → {csh}
{lk}, {lp}, {lph}, {lm} mássalhangzó-kapcsolódások esetén {lk} → /k/, {lp} és {lph} → p, {lm} → p átírásokat alkalmazzuk, bár egyes beszélők ezeket /l/-re egyszerűsítik.
Az {nl} illetve {ln} kapcsolatból {ll} lesz.
Mássalhangzó után az /l/ → /n/ lesz, amely az előtte álló zöngétlen mássalhangzót nazálissá teszi.
/m/ és /n/ előtt a /p/, /t/, /k/ mássalhangzók /m/, /n/, /ng/ hangzókká módosulnak
A labiális (b, p, ph, m) és a veláris (g, k, kh) mássalhangzók előtt álló /t/ és /n/ hasonul az ejtés helye szerint, azaz /t/ → /p/ vagy /k/, /n/ → /m/ vagy /ng/ lesz.
A /z/ és /h/ írásjelek ejtése az /sz/ előtt /sz/, a /t/ a /cs/ és /csh/ előtt /cs/.
Zárt szótag végén csak /p/, /t/, /k/, /m/, /n/, /ng/, /l/ állhat, a többi mássalhangzó és mássalhangzó-kapcsolódás ezekre változik, így például a szótag- ill. szóvégi /sz/, /cs/ és /csh/ mássalhangzók az írásban és az ejtésben is /t/-re változnak.
A hasonulási szabályok egy szón belül érvényesek, kivéve a személynevek esetében, ahol a családi név és az utónév egy szónak számít, így a hasonulási és átírási szabályok a teljes névre érvényesek (annak ellenére, hogy külön írjuk őket).
szóvégi ㄷ (d), ㅅ (sz), ㅈ (cs), ㅊ (csh), ㅌ (th), ㅎ (h) → t, kivéve, ha magánhangzó követi, olyankor az eredeti hangértéke számít: 꽃 kkot, de: 꽃을 (kocshul)
szó végén 이 (i) előtt a ㅌ(th) és ㄷ (d/t) hangból ㅊ (csh) illetve ㅈ (dzs) lesz: 같이 kathi helyett kacshi[* 1], 굳이 kuti helyett kudzsi[* 2]
szóvégi ㅍ → p, magánhangzó előtt rendesen ph
szóvégi ㅋ → k, magánhangzó előtt rendesen kh
ㄺ (lg), ㅄ (bsz), ㄵ (ncs), ㄶ (nh), ㄳ (ksz), ㄽ (lsz), ㄾ (lth), ㄼ (lb), ㅀ (lh) → az első betűt írjuk szó végén, kivéve, ha magánhangzó követi: 읽다 ilda, de 읽으세요 ilguszejo
ㄻ (lm), ㄿ (lph) → a második betűt írjuk, kivéve, ha magánhangzó követi.
Az átírási szabályok alól akadnak egyedi kivételek, például a 첫 cshot („első”) szóval kezdődő kifejezések: 첫사랑 cshotszarang[* 5] és nem csosszarang, 첫애인 cshodein és nem cshoszein. Ugyanilyen kivétel még például a 맛없다 madobtta[* 6], maszobtta helyett, vagy amikor az ㅅ (sz/s) birtokos kapcsolatban jelenik meg: 나뭇잎 namunip[* 7] („falevél”) és nem namusip.
A koreai nyelvbe latin írású nyelvből átkerült meghonosodott szavakat, mint pl. 아르바이트 (arubaithu; a német „arbeit”-ból) vagy 핸드폰 (henduphon; az angol „handphone”-ból) magyarosan írjuk át. A főképp műcímekben használt más nyelvű, koreai betűkészlettel írt szavakat eredeti, latin betűs alakjukban hagyjuk (pl. 킬미 힐미: Kill Me, Heal Me).[5]
A helyesírási keretirányelvet és a részszabályozásokat elfogadó szavazások jegyzőkönyvei
↑ abcdeZöngés mássalhangzók (m, n, ng, l) és a magánhangzók után a zöngés hang (2. pozícióban) ejtendő, és az átírásban is ezt jelöljük. → KNMH, 487. o.