Claudio Villa

Claudio Villa
1965
Született	Claudio Pica 1926. január 1.[1][2] Róma[3]
Elhunyt	1987. február 7. (61 évesen)[4][2] Róma
Álneve	Claudio Villa
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1987. február 7.) olasz (1926 – 1946. június 18.)
Házastársa	Miranda Bonansea (1952–1962)
Gyermekei	Manuela Villa
Foglalkozása	énekes (tenor)
Kitüntetései	Sanremói Dalfesztivál
Halál oka	szívinfarktus
Claudio Villa aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Villa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Claudio Villa (született Pica) (Róma, 1926. január 1. – Padova, 1987. február 7.) olasz énekes, színész. Mint „Tenorkirály” főként dalok előadásával vált népszerűvé. Tizenháromszor lépett fel a Sanremói Dalfesztivál színpadán, amiből négyet meg is nyert.

Életrajz

Az 1962-es Sanremói Dalfesztiválon – Claudio Villa énekli az Addio...addio c. dalt. A jobb alsó sarokban Cinico Angelini karmester, fent középen Pino Rucher gitáros és Pierino Munari dobos

Claudio Picaként született Róma Trastevere negyedében, 1926-ban. Szülei a keresztnevét Claudio Serio iránti tiszteletből adták neki. Felvett több mint 3000 dalt, eladott 45 millió lemezt, eljátszott 25 musicalt pályafutása során.^[5] Sok dalt tett híressé, mint pl. az 'A tazza 'e cafè című nápolyi nyelvűt, amelyet a Fonit Cetra rögzített.

Domenico Modugno mellett ő tartja a rekordot a legtöbb sanremói Dalfesztivál megnyerésével az 1955, 1957, 1962 és 1967 években. 1963-ban megnyerte a Festivale di Napolit a Jamme ja című dallal. Énekelt egy másik olasz zenei versenyen, a Canzonissimán is: 1964-ben az O sole mio, 1966-ban a Granada című dalokat adta elő. Egy másik televíziós műsorban a RAI-on, 1956-ban és 1974-ben lépett fel. Kétszer indult az Eurovíziós Dalfesztiválon is: 1962-ben ő énekelte a Addio, addio című számot, amellyel a kilencedik; 1967-ben a Non andare più lontanóval pedig a tizenegyedik helyen végzett.

Az énekes nagyrészt ismeretlen volt Észak-Amerikában, amíg az 1996-os film, a Nagy Este meg nem jelent, Stanley Tucci és Campbell Scott rendezésében. A film nemzetközi elismerést aratott a következő három Claudio Villa-dallal: Stornelli amorosi, La strada del bosco, Tic ti, tic ta. A CD dallistáján írják: „Stanley olyan énekeseket hallgatva nőtt fel, mint Carlo Buti és Claudio Villa, akik nagy nevek Olaszországban, de kevéssé ismertek itt. Villa mestere a stornello, hagyományos dalstílusnak, így azt hitték, hogy ez a finom érzelmes stílus csak a film befutójához lesz jó. Ám a társrendezővel, Campbell Scott-tal lenyűgözte őket Villa, amikor a vágószobában, véletlenül az ő féktelen Tic-Ti, Tic-Ta, és a szégyentelenül romantikus La strada del bosco című számait meghallgatták.”^[6]

1987-ben szívroham következtében, 61. életévében érte a halál, amit Pippo Baudo a következő este a sanremói fesztiválon jelentett be.^[7][8] A sírján körben domborművek, falfestmények 30 évvel korábbi halálára emlékeztetnek, Rocca di Papa városka San Sebastiano-temetőjében, Róma megyében, ahol sok éven át élt a családjával. Sírkövén ezek a szavak olvashatók: Vita sei bella, morte fai schifo (Az élet szép, a halál szívás).

Válogatott filmográfia

• Canzone di primavera (Mario Costa, 1951)
• Serenata amara (Pino Mercanti, 1952)
• Solo per te Lucia (Franco Rossi, 1952)
• Ore 10: lezione di canto (Marino Girolami, 1955)
• Primo applauso (Pino Mercanti, 1957)
• Serenate per 16 bionde (Marino Girolami, 1957)
• L'amore nasce a Roma (Mario Amendola, 1958)
• Fontana di Trevi (Carlo Campogalliani, 1960)
• Appuntamento in Riviera (Mario Mattoli, 1962)
• Granada, addio! (Marino Girolami, 1967)
• Melodrammore - E vissero felici e contenti (Maurizio Costanzo, 1978)
• "FF.SS." - Cioè: "...che mi hai portato a fare sopra a Posillipo se non mi vuoi più bene?" (Renzo Arbore, 1983)

Jegyzetek

1. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
2. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
3. Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
4. https://pantheon.world/profile/person/Claudio_Villa, Claudio Villa, 2017. október 9.
5. Felice Liperi. „Morandi celebra il "reuccio"”, La Repubblica, 2007. március 27.. [2018. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. október 31.) 
6. Big Night Original Motion Picture Soundtrack, liner notes.
7. „90 anni fa nasceva il 'reuccio' Claudio Villa”, Adnkronos, 2015. december 23. (Hozzáférés: 2016. október 31.) 
8. Enrico Deregibus. Dizionario completo della Canzone Italiana. Giunti Editore, 2010. ISBN 8809756258