PROFILBARU.COM

Cickányormányos-félék
	Vörös cickányormányos (Apion frumentarium)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Alrend:	Mindenevő bogarak (Polyphaga);
Alrendág:	Cucujiformia;
Öregcsalád:	Ormányosbogár-szerűek (Curculionoidea);
Család:	Cickányormányos-félék (Apionidae); Schönherr, 1823
Nemzetségek
	Apionini; Aplemonini; Aspidapiini; Ceratapiini; Cybebini; Exapiini; Ixapiini; Kalcapiini; Malvapiini; Metapiini; Oxystomatini; Piezotrachelini; Prototrichapiini; Rhadinocybini; Tanaini;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Cickányormányos-félék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Cickányormányos-félék témájú kategóriát.

A cickányormányos-félék (Apionidae) az ormáynosalkatú bogarak (Curculionidea) közé tartozó, számos fajt számláló bogárcsalád. A család fajai között számos mezőgazdasági kártevő található. Magyarországon egyetlen fajuk sem védett.

Nevüket keskeny, gyakran elhegyesedő végű, cickányokéhoz hasonló ormányukról kapták.

Elterjedésük

A család fajai az egész Földön elterjedtek, legtöbb képviselőjük a trópusi területek lakója. Világszerte mintegy 1900 leírt fajuk él, melyből Európában 308, Magyarországon 130 fordul elő.

Megjelenésük

A család tagjai apró termetű bogarak, a magyarországi fajok csak kivételes esetben haladják meg a 4 mm-es testhosszt. Testük körte alakú, hátrafelé kiszélesedő, előrefelé elkarcsúsodó. Ormányuk általában a fej hosszával megegyező hosszúságú, előfordulnak azonban lényegesen hosszabb ormányú fajok is. Bunkós csápjuk nem térdes, a csápbunkó 3 ízű. Testüket általában lesimuló szőrzet vagy pikkelyszőrzet fedi, színezetük általában fémes fényű vagy fekete, esetleg vöröses, vagy barna.

Lárváik kukac típusúak, lábatlanok, erősen görbültek.

Életmódjuk

Mindegyik fajuk növényi táplálkozású, a legtöbb faj pillangósvirágúakon (Fabaceae) vagy fészkesvirágú növényeken (Asteraceae) él. Fás szárú növényeken csak kevés fajuk táplálkozik. Tojásaikat a nőstények a tápnövénybe rakják, a lárvák a növény szöveteiben fejlődnek, legtöbbjük ott is bábozódik. A legtöbb fajnál az imágók, másoknál a kifejlett lárvák telelnek át.

Rendszerezésük

A korábbi irodalmak az összes (Magyarországon előforduló) fajt az Apion nembe sorolták. A csoport revíziója után morfológiai sajátosságok illetve a tápnövények alapján a hazai fajok ma 32 önálló genuszba tartoznak.

Egyes rendszertanok vitatják a csoport önálló családi rangját és a füzényormányos-félékkel (Nanophyidae) együtt a pálcaormányos-félék (Brentidae) családjába sorolják alcsaládi rangra süllyesztve a taxont.

Magyarországi nemek és jelentősebb fajok

Apionini Schönherr, 1823
- Apion Herbst, 1797
  - vörös cickányormányos (Apion frumentarium) (Linné, 1758)
Aplemonini Kissinger, 1968
- Aizobius Alonso-Zarazaga, 1990
- Helianthemapion Wagner, 1930
- Perapion Wagner, 1907
  - sóska-cickányormányos (Perapion violaceum) (Kirby, 1808)
- Phrissotrichum Schilsky, 1901
- Pseudoperapion Wagner, 1930
- Pseudostenapion Wagner, 1930
Aspidapiini Alonso-Zarazaga, 1990
- Alocentron Schilsky, 1901
  - mályva-cickányormányos (Alocentron curvirostre) (Gyllenhal, 1833)
- Aspidapion Schilsky, 1901
Ceratapiini Alonso-Zarazaga, 1990
- Acentrotypus Alonso-Zarazaga, 1990
- Ceratapion Schilsky, 1901
- Diplapion Reitter, 1916
- Omphalapion Schilsky, 1901
- Taphrotopium Reitter, 1916
Exapiini Alonso-Zarazaga, 1990
- Exapion Bedel, 1887
Ixapiini Alonso-Zarazaga, 1990
- Ixapion Roudier & Tempère, 1973
  - fagyöngy-cickányormányos (Ixapion variegatum) (Wencker, 1864)
- Trichopterapion Wagner, 1930
  - gyertyánmag-cickányormányos (Trichopterapion holosericeum) (Gyllenhal, 1833)
Kalcapiini Alonso-Zarazaga, 1990
- Kalcapion Schilsky, 1906
- Melanapion Wagner, 1930
- Squamapion Bokor, 1923
- Taeniapion Schilsky, 1906
Malvapiini Alonso-Zarazaga, 1990
- Malvapion A. Hoffmann, 1958
- Pseudapion Schilsky, 1906
- Rhopalapion Schilsky, 1906
  - mályvamag-cickányormányos (Rhopalapion longirostre) (Olivier, 1807)
Oxystomatini Alonso-Zarazaga, 1990
- Catapion Schilsky, 1906
  - vöröshereszár-cickányormányos (Catapion seniculus) (Kirby, 1808)
- Cyanapion Bokor, 1923
- Eutrichapion Reitter, 1916
  - bükköny-cickányormányos (Eutrichapion viciae) (Paykull, 1800)
- Hemitrichapion Voss, 1959
  - baltacím-cickányormányos (Hemitrichapion reflexum) (Gyllenhal, 1833)
- Holotrichapion Györffy, 1956
  - borsó-cickányormányos (Holotrichapion pisi) (Fabricius, 1801)
- Loborhynchapion Györffy, 1956
- Mesotrichapion Györffy, 1956
- Oryxolaemus Alonso-Zarazaga, 1990
- Oxystoma Duméril, 1805
- Pirapion Reitter, 1916
- Ischnopterapion Bokor, 1923
  - vöröshererügy-cickányormányos (Ischnopterapion virens) (Herbst, 1797)
- Protopirapion Alonso-Zarazaga, 1990
- Stenopterapion Bokor, 1923
  - somkóró-cickányormányos (Stenopterapion meliloti) (Kirby, 1808)
  - lucernaszár-cickányormányos (Stenopterapion tenue) (Kirby, 1808)
- Synapion Schilsky, 1902
- Betulapion Ehret, 1994
Piezotrachelini Voss, 1959
- Protapion Schilsky, 1908
  - vörösheremag-cickányormányos (Protapion apricans) (Herbst, 1797)
  - virágrontó-cickányormányos (Protapion assimile) (Kirby, 1808)
  - lóheremag-cickányormányos (Protapion dissimile) (Germar, 1817)
  - fehérheremag-cickányormányos (Protapion fulvipes) (Geoffroy, 1785)
  - kis cickányormányos (Protapion nigritarse) (Kirby, 1808)
  - vörösherevirág-cickányormányos (Protapion trifolii) (Linné, 1768)
  - tarkalábú lóhere-cickányormányos (Protapion dvaripes) (Germar, 1817)
- Pseudoprotapion Ehret, 1990

Források

Györffy J.. Cickányormányosok - Apionidae. Bp.: Akadémiai Kiadó (1956)

Jermy T., Balázs K.. A növényvédelmi állattan kézikönyve 3/B. Bp.: Akadémiai Kiadó, 390-410. o. (1990). ISBN 9630549867

Merkl O., Vig K.. Bogarak a Pannon régióban. Szombathely: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, 426-427. o. (2011). ISBN 9789827035

R. G. Oberprieler, A. E. Marvaldi, R. S. Anderson (2007). „Weevils, weevils, weevils everywhere”. Zootaxa 520 (1668), 491–520. o, Kiadó: Magnolia Press. ISSN 1175-5334. (Hozzáférés: 2024. december 31.)