PROFILBARU.COM

	Chuck Berry
	Életrajzi adatok
Született	1926. október 18.; Saint Louis
Elhunyt	2017. március 18. (90 évesen); Saint Charles
Házastársa	Themetta Suggs (1948. október 28. – 2017. március 18., a személy halála)
Gyermekei	Ingrid Berry
Iskolái	Sumner High School and auditorium; Sumner High School;
	Pályafutás
Műfajok	Rock 'n' roll, Blues, Love
Aktív évek	1954–2017
Hangszer	Gitár, Ének, Vokál
Hang	tenor
Díjak	Grammy Lifetime Achievement Award (1984); Rock and Roll Hall of Fame (1986. január 23.); Polar Music Prize (2014); Kennedy Center Honors (2000); csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (1987. október 8.);
Tevékenység	gitáros; énekes-dalszerző; énekes; zeneszerző; étteremvezető; előadóművész;
Kiadók	Chess Records, Mercury, Atco Epic
IPI-névazonosító	00002948497; 00002948399;
	Chuck Berry weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Chuck Berry témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Edwards Anderson „Chuck” Berry (St. Louis, Missouri, 1926. október 18. – St. Charles, Missouri, 2017. március 18.) amerikai gitáros, énekes, a rock and roll egyik legfontosabb személyisége. Az utána következő nagy nevek mind tőle tanultak, vagy inkább továbbfejlesztve zenéjét továbbhaladtak az ösvényen. Ismert volt jellegzetes színpadi „kacsajárásáról” (duck walking), amit később több gitáros utánzott, mint például Angus Young az AC/DC-ből vagy Keith Richards a Rolling Stonesból.

Életútja

Az amerikai St. Louisban nőtt fel a város szegénynegyedétől távol, egy főleg gazdagabb feketék lakta városrészben. Már egészen kiskorában megismerkedett a zenével, középiskolásként barátaival klubokban léptek fel. Érettségi előtt rossz társaságba keveredett és fegyveres rablásért őrizetbe vették 1944-ben Kansas Cityben. 10 évet kapott, de jó magaviselet miatt nem sokkal 21. születésnapja (az Amerikai Egyesült Államokban a nagykorúság határa) előtt szabadult.

A következő években rengeteg különböző szakmából tartotta el magát. 1948 és 1955 között fotózott, fodrászkodott, autógyári munkás is volt, és a zenéléssel is próbálkozott: főleg Charlie Christian és Carl Hogan gitárjátéka volt rá hatással. '55-ben Chicagóban találkozott Muddy Watersszel, aki bemutatta több producernek és kiadónak. Az "Ida Mae" című szerzeményét, mely később "Maybellene" címen lett sláger, köszönhetően a rádiós játszásnak. Ezzel a számmal Chuck Berry volt az első fekete előadóművész, akinek sikerült betörnie a popzene piacára. Ettől a ponttól kezdve két éven keresztül folyamatosan írta a rock and roll számokat, de a siker csak váratott magára egészen az 1957-es "School Days"-ig, amivel a lázadó tinédzserek egyik „alapművét” tette le az asztalra.

Chuck Berry nagy újítása volt még az ekkor még senki másra sem jellemző gitárstílus: rövid, gyors riffeket játszott változatos stílusban, amivel megtörte az addigi zene sematikus voltát. Dalaiban a tinédzserekhez szólt, az ő életüket leginkább érintő problémákat feszegette. Dalainak nyelvezete egyszerű és kifejező volt. Ő volt az első dalszerző, aki szövegeiben új kifejezéseket, szójátékokat használt.

1957-től rengeteg koncertet adott. Turnézott Buddy Hollyval és Jerry Lee Lewisszal is. 1958-ban egy kiskorú megrontása miatt 3 évre ítélte a bíróság. A börtönben élte meg dalainak világhírét, aminek köszönhetően kiábrándult a zeneiparból. Az 1960-as évek közepétől magányos zenészként járta a világot. Néha adott egy-egy koncertet, amin többnyire egy trió társaságában előadta örökzöld slágereit, majd ahogy jött – kedvetlenül távozott a színpadról. Halálát hirtelen szívleállás okozta.

Diszkográfia

Rock, Rock, Rock (közreműködők: The Moonglows, Flamingos) (1956)
After School Session (1957)
One Dozen Berrys (1958)
Chuck Berry Is on Top (1959)
Rockin' at the Hops (1960)
New Juke-Box Hits (1961)
Chuck Berry Twist (1962)
Chuck Berry – Johnny B. Goode'' (1963)
Chuck Berry's Greatest Hits (1964)
Two Great Guitars – Bo Diddley & Chuck Berry (közreműködik: Bo Diddley) (1964)
St. Louis to Liverpool (1964)
Chuck Berry in London (1965)
Fresh Berry's (1966)
In Memphis (1967)
From St. Louie to Frisco (1968)
Concerto In B Goode (1969)
Back Home (1970)
San Francisco Dues (1971)
The London Chuck Berry Sessions (1972)
Bio (1973)
Sweet Little Rock and Roller (1973)
Wild Berrys (1974)
Flashback (1974)
Chuck and His Friends (1974)
Chuck Berry (1975)
Rock It (1979)
Alive and Rockin' (1981)
"Retro Rock" – Chuck Berry – Broadcast Week (1982)

Élő felvételek

Chuck Berry on Stage (1963)
Live at the Fillmore Auditorium (1967)
The London Chuck Berry Sessions (1972)
Chuck Berry Live in Concert (1978)
Chuck Berry Live (1981)
Toronto Rock 'N' Roll Revival 1969 Vol. II (1982)
Toronto Rock 'N' Roll Revival 1969 Vol. III (1982)
Hail! Hail! Rock 'N' Roll (1987)
Live! (2000)
Live on Stage (2000)
Chuck Berry – In Concert (2002)
Chuck Berry – The Born (2008)
Chuck Berry – The King Of Champion Sheep (2013)
Chuck Berry – May Of Buy (2017)

Kislemezek

Chuck Berry, You can't catch me, 1956.

Megjelenés	Cím	Lista helyezés
Megjelenés	Cím	US Hot 100	US R&B	UK
1955	"Maybellene" (A-Side)	#5	#1
	→ "Wee Wee Hours" (B-Side)		#10
1955	"Thirty Days"		#2
1955	"No Money Down"		#8
1956	"Roll Over Beethoven"	#29	#2
1956	"Too Much Monkey Business"		#4
	→ "Brown Eyed Handsome Man" (B-Side)		#5
1956	"You Can't Catch Me"
1957	"School Days"	#3	#1	#24
1957	"Oh Baby Doll"	#57	#12
1957	"Rock and Roll Music"	#8	#6
1958	"Sweet Little Sixteen"	#2	#1	#16
1958	"Johnny B. Goode"	#8	#2
1958	"Beautiful Delilah"	#81
1958	"Carol"	#18	#9
1958	"Sweet Little Rock and Roller" (A-Side)	#47	#13
	→ "Jo Jo Gunne" (B-Side)	#83
1958	"Merry Christmas Baby" (A-Side)	#71
	→ "Run Rudolph Run" (B-Side)	#69		#36
1959	"Anthony Boy"	#60
1959	"Almost Grown" (A-Side)	#32	#3
	→ "Little Queenie" (B-Side)	#80
1959	"Back In The USA" (A-Side)	#37	#16
	→ "Memphis, Tennessee" (B-Side)			#6
1959	"Broken Arrow"	#108
1960	"Too Pooped To Pop (Casey)" (A-Side)	#42	#18
	→ "Let It Rock" (B-Side)	#64		#6
1960	"Bye Bye Johnny"
1960	"I Got To Find My Baby"
1960	"Jaguar and Thunderbird"	#109
1961	"I'm Talking About You"
1961	"Come On" (A-Side)
	→ "Go Go Go" (B-Side)			#38
1963	"Diploma For Two"
1964	"Nadine (Is It You?)"	#23		#27
1964	"No Particular Place To Go"	#10		#3
1964	"You Never Can Tell"	#14		#23
1964	"Little Marie"	#54
1964	"Promised Land"	#41		#26
1965	"Dear Dad"	#95
1965	"It Wasn't Me"
1966	"Ramona Say Yes"
1967	"Laugh and Cry"
1967	"Back to Memphis"
1967	"Feelin' It"
1968	"Louie to Frisco"
1969	"Good Looking Woman"
1970	"Tulane"
1972	"My Ding-A-Ling" (live)	#1	#42	#1
1972	"Reelin' and Rockin'" (live)	#27		#18
1973	"Bio"
1975	"Shake, Rattle and Roll"
1979	"California"