PROFILBARU.COM

	Cecil B. Demented ; (Cecil B. Demented)
	2000-es amerikai–francia film
Rendező	John Waters
Producer	John Fiedler
Műfaj	filmvígjáték; krimifilm; thrillervígjáték; LMBT-témájú film;
Forgatókönyvíró	John Waters
Főszerepben	Melanie Griffith; Stephen Dorff; Alicia Witt; Adrian Grenier; Larry Gilliard Jr.; Mink Stole; Ricki Lake; Patricia Hearst; Kevin Nealon;
Zene	Basil Poledouris
Operatőr	Robert M. Stevens
Vágó	J.J. Wolf
	Gyártás
Gyártó	StudioCanal
Ország	Amerikai Egyesült Államok; Franciaország
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	Baltimore
Játékidő	87 perc
	Forgalmazás
Forgalmazó	Artisan Entertainment; Netflix;
Bemutató	2000. szeptember 1. (Egyesült Államok) ; 2001. június 28. (Magyarország)
Korhatár	III. kategória (F/1034/J)
	További információk
	IMDb; PORT.hu;
	Sablon • Wikidata • Segítség

A Cecil B. Demented egy 2000-es amerikai fekete humorú bűnügyi vígjátékthriller, amelyet John Waters írt és rendezett. A produkciót Patty Hearst elrablása ihlette. A főbb szerepekben Melanie Griffith, Stephen Dorff és Alicia Witt. 2000. május 17-én debütált a cannes-i filmfesztiválon.^[1] Az Egyesült Államokban szeptember 1-től vetítették, Magyarországon 2001. június 28-tól volt látható a mozikban.^[1]

Cselekmény

Honey Whitlock színésznőt elrabolja a filmpremierjéről a mániákus filmrendező, Cecil B. Demented, és a "Sprocketholes" néven futó bandája. Cecil el akarja készíteni mesterművét, és Honey-nak szánja a főszerepet. Bár a nő a forgatáson eleinte ellenáll, végül hajlandó színészkedni.

A stáb többször olyan helyszínen is forgat, amihez nem kapnak engedélyt. Az első akciójuk, hogy megrohamozzák a mozit, ahol éppen a Patch Adamset játsszák, és ellopják a felvételeket. Mikor a Baltimore-i Filmbizottság ellenzi az elkövetett moziterrorizmust, Cecil és bandája beront az üzleti ebédjükre. A rendőrség hamarosan lövöldözésbe keveredik a stábbal, aminek során Rodney, a fodrász meghal és Cecil megsérül. Honey kihasználja az alkalmat, hogy feladja magát a hatóságoknak, de a stáb ismételten elrabolja őt.

Honey kezd beletörődni sorsába, és egy nap megtalálja tévén a róla szóló műsorokat. Voltférje és ismerősei az interjúalanyok, és Honey rájön, hogyha meg is tudna szökni, Hollywoodban sem fogadnák tárt karokkal, mert nem szeretik. A következő moziterrort ő javasolja személyesen Cecilnek és bandájának. A Forrest Gump folytatásának forgatását leigázzák, és átveszik az uralmat a gyártás felett. A kiszabaduló stáb azonban lövöldözésbe kezd, és Cecil és a túlélők elmenekülnek.

Az utolsó helyszínüknek egy autósmozit választanak, ahol Honeynak meg kell gyújtania a haját. Amíg a rendőrség kiérkezik, Cecil stábja nyilvános szexbe kezd, Cecil pedig felgyújtja magát. A káoszban a stáb egy része kereket old egy-két felvétellel, Honey-t viszont őrizetbe veszik, aki örül az újdonsült figyelemnek a közönség részéről.

Szereplők

Szerep	Színész	Magyar hangja^[2]
Honey Whitlock	Melanie Griffith	Farkasinszky Edit
Cecil	Stephen Dorff	Schmied Zoltán
Cherish	Alicia Witt	Kiss Virág Magdolna
Lyle	Adrian Grenier	Dolmány Attila
Lewis	Lawrence Gilliard Jr.	Maros Ákos
Raven	Maggie Gyllenhaal	Pap Katalin
Rodney	Jack Noseworthy	Hujber Ferenc
Mrs. Sylvia Mallory	Mink Stole	Szabó Gertrúd
Pete, a sofőr	Michael Shannon	n.a

Fogadtatás

Kritikai visszhang

A filmről kialakult vélemény vegyesre sikerült. A Rotten Tomatoeson 52%-os minősítést ért el 82 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „John Waters legújabb filmjének ötlete sok lehetőséget rejt magában, de a film a forgatókönyv és a rendezés szempontjából túlságosan hanyag és kidolgozatlan. Emellett a mai mércével mérve nem sokkoló.”^[3] Roger Ebert a filmmel kapcsolatban úgy nyilatkozott: „A filmnek van egy radikális alapfeltevése ... de a Saturday Night Live egy nagyon rossz szkeccsének szintjén van.”^[3] Kevin Thomas a Los Angeles Timestól azt írta: „Egy gyors, dühös és vicces film.”^[3] Michael Wilmington szerint a Chicago Tribune-től a produkció egy „vesztes csata”.^[3]

A MetaCriticen 57 pontot ért el a 100-ból 32 vélemény alapján.^[4] Peter Travers a Rolling Stone-tól azt írta: „A Demented az Waters, pont ahogyan szeretjük – nevetéssel fűszerezve, és csavarral tálalva.”^[4] Stephen Holden szerint a New York Timestól: „Következetesen szórakoztató és okosan választja meg a célpontokat, de hiányzik belőle Waters néhány korábbi filmjének mániákus élessége.”^[4] Rita Kempley a Washington Posttól azt írta: „Egy elviselhetetlen, öntelt, hanyagul elkészített unaloműző.”^[4]