Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
A bórax (más néven nátrium-tetraborát vagy E285; régi neve: póris) a bórsavnátriummal alkotott sója. Nem tévesztendő össze a bórsóval. Általában puha, színtelen kristályokból álló, fehér por formájában fordul elő. Felhasználási területe igen sokrétű. Alkalmazzák többek között tisztítószerként, zománcként, kozmetikumokban, valamint élelmiszerekben adalékanyagként, biokémiábanpufferoldatként, tűzoltó-anyagként, üvegszálakban, fémek tisztításánál, rovar- és gombaölőszerként, valamint egyéb vegyületek alapanyagaként. A bórax név alatt elsősorban a nátrium-tetraborát dekahidrátot értik,[1] de emellett használják a többi hidrát és anhidrát változatra is.
élelmiszerekben savanyúságot szabályozó anyagként, valamint tartósítószerként alkalmazzák. Ritkán használják. Megengedett napi maximum beviteli mennyisége 0,1 mg/testsúlykg. Ilyen koncentrációban nincs mellékhatása, de gyógyszerek esetén (nagyobb töménységben) előfordulhat.
Emberek esetében 0,1-0,5 g/testsúlykg bórax mérgezést, halált okozhat.[8] A szervezetből a vesén keresztül, nagyon lassan ürül ki. Vesebántalmakat, májbántalmakat és egyéb betegségeket válthat ki.[9] Ennek ellenére a Tudor-ház uralma alatt Angliában a nők előszeretettel használták az arcbőrük fehérítésének céljából, más kén- és ólomvegyületek porított változatával együtt.
Kémiai vonatkozások
A bórax kifejezést több, igen hasonló, de víztartalmukban különböző vegyületre is használják:
„száraz” bórax vagy nátrium-tetraborát (Na2B4O7)
bórax pentahidrát vagy tinkalkonit (Na2B4O7·5H2O)
bórax dekahidrát (Na2B4O7·10H2O)
Bórax dekahidrátból könnyen lehet bórsavat és más vegyületeket előállítani. Száraz levegőn hagyva lassan elveszíti víztartalmának egy részét, és egy fehér, krétaszerű anyaggá, tinkalkonittá alakul.
Világos narancssárga lángot ad, de mivel ezt a színt elérni nem túl egyszerű (a víztartalma és a távozó víz egyéb reakciói miatt), ilyen célra ritkán alkalmazzák.
A bórax dekahidrát oldhatósága etilénglikolban kiváló, dietilénglikolban és metanolban közepes, acetonban nagyon gyenge.[10][11] Hideg vízben rosszul, azonban a hőmérséklet emelkedésével lényegesen jobban oldódik.[10][12]