Bárdos László , született Berger [ 2] Szalárd , 1897 . május 30. – Budapest , 1960 . szeptember 21. ) újságíró, elbeszélő, dramaturg.
Publicisztikai tevékenységét a Pesti Hírlapnál kezdte. 1919-től 1924-ig Nagyváradon a Szabadság munkatársa, s több rövid életű lap (Társaság és Művészet , A Világ ) szerkesztője, majd ugyanott az Esti Lapnál dolgozott. Részt vett a Sallai Imre és Fürst Sándor halálos ítélete ellen tiltakozó nagyváradi röpirat szerkesztésében, amiért Magyarországról kitiltották. 1932-ben a kommunista irányzatú legális Szabad Szó , 1935-ben az Egy Hét , 1934-től a Nagyvárad és a Nagyváradi Napló felelős szerkesztője. Versei, riportjai, elbeszélései különböző lapokban jelentek meg, az Ellenzék és a Brassói Lapok munkatársa. 1944 . március 19-én deportálták. Hazatérése után 1949-ig a nagyváradi Új Élet , majd a Fáklya szerkesztője, 1949-től a nagyváradi Állami Magyar Színház dramaturgja. 1951-ben Magyarországra települt át, ahol a Magyar Rádió dramaturgjaként működött.
A dzsidáskapitány (Budapest, 1954) ifjúsági regényMelkun Menyhért utazása (Budapest, 1956).ifjúsági regény
Irodalom
Ștefan Körösi: O revistă orădeană de orientare comunistă "Szabad Szó". A Centenar Muzeal Orădean c. kiadványban. Nagyvárad, 1972. 397-404.
Jegyzetek
.svg){kind=small}
