Családja részére sok birtokot szerzett; 1664 szeptemberében például Gyalu várát, majd Bécsben jártakor megkapta a bárói rangot is. Bánffy fokozatosan szembekerült sógorával, Apafival. Kemény Jánosnak volt a híve, aki viszont Apafi nagy ellensége, ellenlábasa volt. Véglegesen 1665-ben mérgesedett el a viszony Bánffy és Apafi között. Az Apafi által visszakövetelt vagyon között volt Gyalu vára és birtokai, amelybe már Bánffy beköltözött, és amelynek felújítására sok ezer tallért költött. A fejedelem felajánlott cserébe más várat – például Szamosújvárt –, de Bánffy nem volt hajlandó kiköltözni Gyaluból és minden más ajánlatot visszautasított.
Apafi ingatag jellemű ember volt, akit felesége, Bornemisza Anna és kancellárja, Teleki Mihály erősen befolyásoltak. Bánffy sorsát az pecsételte meg, hogy mohósága és vagyonának agresszív gyarapítása miatt szembekerült más, Apafit támogató (Bethlen János – Bethlen Miklós – Béldi Pál) főurakkal is, akik 1674 tavaszán elfogták és az országgyűlés december 17-én halálra ítélte. Végül Apafi, Teleki Mihály kancellár nyomására aláírta az ítéletet, és Bánffyt – Bornemissza Anna fejedelemasszony közbenjárása ellenére – lefejezték.
A bonchidaiBánffy-kastély építkezését ő kezdte el. Később leszármazottai olyan színvonalú kastéllyá építették, amelyet „erdélyi Versailles”-ként emlegettek.
Bánffy Dénes alakját Jókai Mór is megörökítette Erdély aranykora című munkájában.
Jegyzetek
↑Apafinak a sógora volt, felesége Bornemisza Kata volt, akinek a húga Bornemisza Anna fejedelemasszony Apafi fejedelem felesége volt.
↑Teleki Mihály (főgenerális)t szólítja fel, hogy kölcsön árán (Báthory Zsófiától) is de gyűjtse össze a váltságdíjat.
.svg){kind=small}
