PROFILBARU.COM

	Bálint Rezső
	Bálint Rezső
Született	Bleyer Rudolf Jenő; 1874. október 22.; Budapest
Elhunyt	1929. május 23. (54 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar; osztrák;
Házastársa	Hieronymi Mária
Foglalkozása	neurológus; pszichiáter; professzor;
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1897)
Halál oka	rák
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Rezső témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Bálint Rezső (egyértelműsítő lap).

Jékei Bálint Rezső, 1892-ig Bleyer^[2] szül. Bleyer Rudolf Jenő (Budapest, 1874. október 22. – Budapest, Józsefváros, 1929. május 23.)^[3] orvosdoktor, belgyógyász, neurológus, klinikaigazgató, egyetemi tanár, a Bálint-szindróma névadója.

Élete

Bleyer József gabonakereskedő és Politzer Júlia gyermekeként látta meg a napvilágot, izraelita vallású, 1892-ben katolizált. Középiskolába 1884 és 1892 között az V. kerületi magyar királyi állami főgimnáziumba járt, majd a budapesti egyetem orvosi karán tanult tovább, és Korányi Frigyes asszisztense volt. 1897-ben szerezte meg oklevelét, 1900-tól kezdetben díjtalan, majd a következő évtől kezdve díjazott gyakornok volt az I. sz. belklinikán. 1902 és 1906 között harmadik, 1906 és 1907 között második, 1908-ig első tanársegéd volt az I. számú, ezután 1911-ig a III. sz. belklinikán. 1914-ig adjunktus. Ebben az évben pályázott nyilvános rendes egyetemi tanárnak, ám pénzügyi okokból csak rendkívüli tanár lett (1914. május 30.), illetve a I. sz. belklinika vezetőjévé is megtették. Október 13-án kezdeményezték megbízását rendes tanárnak, ám a miniszter csak 1917. január 23-án javasolta kinevezését IV. Károlynál, amely meg is történt 1917. február 2-án. 1915 és 1917 júniusa között alezredesi rangban szolgált a közös hadseregben, mint főtörzsorvos és kórházparancsnokként is működött. 1929-ben pajzsmirigyrákban halt meg.

Testvére volt Bálint Zoltán építész, Bálint Imre közgazdász, hírlapíró, író. Felesége Hieronymi Károly lánya, Hieronymi Mária volt, akit 1915. augusztus 14-én vett el.

Művei

Diaetetikai vezérfonal (Bp., 1924)
A cukorbetegségek és az insulin (Ernst Zoltánnal és Purjesz Bélával, Bp., 1927)
Ulcus- problem und Säuregasengleichgewicht

Ezeken kívül pedig számos értekezése jelent meg bel- és külföldi szaklapokban, főleg a szív- és idegrendszer megbetegedésekről.

Kitüntetései

Balassa-díj alap jutalomdíja (1913)
Balassa-érem (1928)
Bp.-i Kir. Orvosegyesület Tauszk Ferenc Alapítvány díja (1926)

Jegyzetek

↑ deduced from category
↑ A Belügyminisztérium 1892. évi 44396. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1892. év 1. oldal 37. sor
↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1615/1929. folyószáma alatt.

Források

Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.

További információk

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
Leel-Össy Lóránt: A magyar neurológusok és neuropatológusok almanachja 1800-2000. Debrecen, Magyar Idegtudományi Társaság, 2001.
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
A Napkelet lexikona. Bp., Magyar Irodalmi Társaság, 1927
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub