A bukovinai székelyek magyar népcsoport, mely egykor Bukovinában telepedett le. Őseiket Hadik András tábornok gyűjtötte össze a Moldvában szétszóródott székelyek közül. Öt falut népesítettek be a 18. század végétől egészen 1941 -ig, amikor a magyar kormány a Jugoszláviától visszakerült területére telepítette őket.
Amikor 1764 -ben Mária Terézia újraszervezte a határőrséget , Székelyföldön az erőszakos sorozás a madéfalvi vérengzésbe torkollott: osztrák katonák lemészároltak több száz székelyt, mert azok megtagadták a hadseregbe való bevonulást. Ezek után több ezer székely menekült át a keleti határon Moldvába , és részben a csángók között telepedett le.
Miután a Habsburg Birodalom 1774 -ben megszerezte Bukovinát , az osztrák-porosz háborúban kitűnt Hadik András tábornok (Berlin megsarcolója) összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység.
Az alapított falvak: Istensegíts , Fogadjisten (1776 ), Hadikfalva , Józseffalva (1785 ), Andrásfalva (1786 ).
1883 -ban az Al-Duna mellé Hertelendyfalva , Sándoregyháza és Székelykeve községekbe települt mintegy 4 000 ember. Ezt a népességmozgást szokásosan kirajzás nak nevezik.
Ugyanebben az évben az Arad vármegyei Gyorokra , 1888 –1892 között és 1910 -ben Dévára , 1892 -ben Vajdahunyadra , 1900 -ban Babsára (Temes vármegye ), Vicére (Szolnok-Doboka vármegye ), Magyarnemegyére (Beszterce-Naszód vármegye ), 1905 -ben Marosludasra (Torda-Aranyos vármegye ), 1910 -ben a Hunyad vármegyei Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra még további 2500 – 3000 telepes költözött.
Vannak olyanok is, akik Kanadába és Brazíliába vándoroltak ki. Kanadában 1905 –1914 között több farmertelepet hoztak létre, például: Hapkins , Székelyföld , Máriavölgy , Hamilton , Regina , Punnichy , Esterhazy . Brazíliában: Boldogasszonyfalva (1924).
Bukovinai székelyek Bácskában, 1940 A bukovinai székelyek maradékát a magyar kormány 1942 -ben a Vajdaságba telepítette, Szabadka (Bácsjózseffalva ), Újvidék és Topolya környékére, az 1920 után betelepített, és Bácska visszafoglalása után elmenekült dobrovoljácok helyére. (Nagyon kevesen Bukovinában maradtak, róluk a Dévára szakadt, és Bukovinában őseik sírját felkereső székely utódok a '90-es évek elején még hallottak.)
1944 őszén a Bácskába érkeztek Josip Broz Tito partizánjai, mögöttük a korábban elmenekült szerbek. A bukovinai székelyeknek megint menekülniük kellett, a háborús telet a Dunántúlon vészelték át (Fejér , Győr és Zala vármegyékben ). Innen 1945 -ben 13 000 bukovinai székelyt a Völgységben , Tolna és Baranya vármegyékben helyeztek el, a kitelepített sváb családok házaiba és birtokaiba. 1950 -ben majd 1959 -ben a kapott földeket be kellett vinniük a téeszbe .
A bukovinai székelyekről Sára Sándor készített dokumentumfilmet „Sír az út előttem ” címmel. Magyarországon ma saját szervezetük van, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége , ami Bonyhádon székel.
Kárpát-medence Európa többi része Észak- és Dél-Amerika Ausztrália, Ázsia Afrika
.jpg)
.svg){kind=small}
