A gyárépítészet párhuzamosan fejlődött az építészet többi ágával, az egyéb köz- és magánépületeknél jelentkező stílusok (barokk, klasszicizmus, romantika, historizmus, szecesszió, premodern, modern stb.) használata figyelhető meg a gyárak esetében is. Ennek analógiájára a gyárakat építő építészek is általában egy-egy korszak neves építészei voltak, akik számos más épületet létrehozásban is közreműködtek.
Kiemelendő, hogy a témakör viszonylag kevéssé számít kutatottnak, ezért számos nagyipari létesítmény tervezője nem ismert.
Kezdetek
Budapest, pontosabban 1873-as egyesítése előtti elővárosai (Óbuda, Buda, Pest) a nagyipar fejlődése a 18. század végén indult meg. A legkorábbi nagyipari vállalatnak talán az óbudai Filatórium (Selyemfonó, 1781) és az Deglomeratórium (Selyemgombolyító, 1786) tekinthető. Mindkét üzem textilfeldolgozással foglalkozott, tervezőik valószínűleg a gyárakat létrehozó Mazzocato és Facchini olasz iparosok voltak. A Selyemfonó hatalmas, dísztelen épület volt, a Selyemgombolyító klasszicizáló későbarokk (copf) stílusban épült fel.[1] A Selyemfonó épülete ma már nem áll.
Ugyanebben az időszakban (1784) kis kékfestő üzemet alapított Goldberger Ferenc. Ez többször hozzáépítések során a 19. században hatalmas textilüzemmé fejlődött Goldberger Textilgyár néven. Az egyes épületek tervezői nem ismertek.
A század elején még fejletlen volt a gyárépítészet. Ebben az időszakban a klasszicizmus volt az építészet nyelve. A gyárépületek között példa rá a Tüköry-féle Serfőzde (1811/1819), a Valero selyemgyár (Hild József, 1839–1841).
Valero selyemgyár
19. század második fele
A 19. század második fele a nagy magyarországi gyáralapítások időszaka.
Ipari szecessziós stílusban tervezte meg 1900 körül Fellner Sándor a Podvinecz és Heisler-gépgyárat (Váci út 141-143.) Az épületet a 2000-es években elbontották.[2] Fellner műve a Lágymányosi Dohánygyár szecessziós épülete is (1909–1911, Budafoki út 59-63.), amely napjainkban Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztálya és egyéb irodáknak ad helyet.[3][4]
1913-ban Gaál Bertalan Kőbányán Fővárosi Serfőző Rt.-nek készített hatalmas, vöröstéglás gyárépületet. Ez vált később a legendás Globus Konzervgyárrá.[5]
Fegyver- és Gázkészülékgyár csarnoképület (felújítás előtt)
Fegyver- és Gázkészülékgyár csarnoképület (felújítás után)
Kelenföldi Erőmű
Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépülete
Budai Hengermalom
Nagytétényi Sertéshizlalda, silótorony
Neoeklektikus ipari épületek
A két világháború közötti időszakban kezdetben a hivatalos építészet visszatért a korábbi eklektikához, ezért indokolt neoeklektikus (újeklektikus) építészetről beszélni. Néhány ipari épület is ilyen stílusban épült fel, így: Borjúvásárcsarnok (Riva József, 1927), MAHART Gabonatárház (Hültl Dezső, 1928).
1939–1940-ben épült fel a Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt. üzemépülete (Thomas Antal, Kövér Lajos u. 21-25.)[10]
Újpesti Cérnagyár
Goldberger Textilművek Kelenföldi Gyára
Budafoki Papírgyár
Csepeli papírgyár
Hungária Papírgyár
Budapesti Sertésközvágóhíd, nagycsarnok
Nagyvásártelep, nagycsarnok
Híradástechnikai Gépgyár
Danubius Fegyver- és Lőszergyár Rt.
Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Rt.
Neves magyar és magyarországi gyárépítészek
Az alábbi építészek – mint a szócikk eleje is utal rá – a polgári építészetben ugyancsak működtek, a gyárépítészek munkásságuknak csak egy részét képezte.
Pesti Erzsébet Gőzmalom Rt. telep (benne a gőzmalommal), Ferencvárosi Gázgyárak (Kéler Napóleonnal), Budapesti Általános Villamossági Rt. gáztartály és raktártelep, Vulkán Gépgyár (vagy Bachmann Károly műve)
Kiss László – Kiszely Gyula – Vajda Pál: Magyarország ipari műemlékei, Országos Műszaki Múzeum, Budapest, 1981, ISBN 963-562-750-5
Holló Szilvia Andrea: A fővárosi "művek", Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 2010, ISBN 978-963-9669-28-4
Kiss Katalin: Ipari műemlékek, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1993, ISBN 963-8376-16-3
Gera Mihály: Ipari táj, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Budapest, 1998, ISBN 963-8376-82-1
Szlávik Lajos – Fehér László: 111 vízi emlék Magyarországon, Közlekedési Dokumentációs Kft., Budapest, 2008, ISBN 978-963-552-418-1
Császár László: Korai vas és vasbeton építészetünk, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-10-2173-4
(szerk. és bev.) Rozsnyai József: Építőművészek Ybl és Lechner korában, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2015, ISBN 978-615-5445-12-5
(szerk. és előszó) Rozsnyai József: Építőművészek a historizmustól a modernizmusig, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2018, ISBN 978-615-5445-52-1
Déry Attila: Pest építészeti topográfiája II. V. kerület, Belváros – Lipótváros. Budapest, 2005.
Déry Attila: Pest építészeti topográfiája III. VI–VII. kerület, Terézváros-Erzsébetváros. Budapest, 2006.
Déry Attila: Pest építészeti topográfiája IV. VIII. kerület, Józsefváros. Budapest, 2007.
Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2018