A Brooklyn-Budapest-festő körülbelül i. e. 380 és i. e. 360 között[1]Dél-Itáliában, Lukániában alkotó görög vázafestő volt. Pontos születési és halálozási dátuma nem ismert, és mivel nem szignálta alkotásait neve sem maradt ránk. Korai és késői korszaka egy-egy kiemelkedő művének őrzési helyéről kapta a „Brooklyn–Budapest”-festő elnevezést.[1]
A Brooklyn-Budapest festő a a Kreusza- és a Dolón-festő kortársa, és erőteljes apuliai hatás mellett az amükoszi hagyományok folytatója volt.[2] Az Amükosz-festő a korai lukániai vázafestészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt, hatása főleg szikla-, pajzs-, drapériaábrázolásain, valamint az oszlopkratérek peremén látható feketealakos állatfrízein ismerhető fel.[2] Alkotásain a Kreusza- és Dolón-festő egykorú vázáinak egyes stíluselemei is megjelennek. Munkáira olyan erősen hatottak az apuliai hagyományok is, hogy korábban apuliainak vélt edények is köthetők hozzá.[2]
Figuráinak meglehetősen kicsi fejet rajzolt, orruk általában hegyes, hajuk fülük köré csavarodik és fejük általában kissé előredől. A nők időnként függőleges csíkozású ruháján gyakran széles fekete szegély látható, deréktájon hangsúlyos redőkkel. Hajukat legtöbbször feltűzve ábrázolta. Jellegzetesek felöltözött fiatal férfialakjai. A jobbra nézők egyik karjukat behajlítják, a balra nézők egyik kezüket csípőre teszik köpenyük alatt. Kinyújtott másik kezükben gyakran egy botot tartanak. Ruhájuk alsó szegélye hullámos, a ráncokat a festő gyakran feltűnő fekete szegéllyel emelte ki. Ennek az ábrázolásmódnak köszönhetően sikerült több, korábban apuliai eredetűnek vélt alkotását azonosítani.[3]
Témaválasztása nem túl eredeti, legtöbbször Dionüszoszhoz köthető, illetve a mindennapi életből vett jeleneteket ábrázolt.[3] Néha mitológiai témájú képeket is festett, egyik legjobban sikerült ilyen alkotása Hermészt ábrázolja egy áldozati asztalnál, egyik oldalán egy koszorút emelő nőalakkal a másik oldalon egy szatírral. Karrierje későbbi szakaszában bonyolultabb témákkal is próbálkozott és rajzkézsége is fejlődött. Ez főleg a drapériák ábrázolásánál és az alakok frontális megjelenítésénél feltűnő. Másodlagos díszítőelemei is bonyolultabbá váltak.
Gyakran díszített nesztoriszokat, ez a késői lukániai vázafestészet egyik jellegzetes edényformája volt.[3] Ekkorra rajzainak színvonala leromlott, hiányzik belőle a korai alkotásaira jellemző biztos vonalvezetés, úgy tűnik ezek az ábrázolások meghaladták bizonyos fokig korlátozott rajzkézségét. Ugyanezzel a problémával küzdött a többi egykorú lukániai vázafestő is, így nem tudták felvenni a versenyt a monumentális edényeket díszítő apuliai kortársaikkal.[3] A Brooklyn-Budapest-festő művészetének követője a késői lukániai vázafestészet egyik utolsó jelentős alkotója a Khoéphoroi-festő volt.[4]
.jpg)
.jpg)
