Bromid

Bromid
Szabályos név	Bromid[1]
Kémiai azonosítók
PubChem	259
ChemSpider	254
KEGG	C01324
ChEBI	15858
ATC kód	N05CM11
SMILES [Br-]
InChIKey	CPELXLSAUQHCOX-UHFFFAOYSA-M
Beilstein	3587179
Gmelin	14908
ChEMBL	11685
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Br^−
Moláris tömeg	79,904 g mol^−1
Termokémia
Std. képződési entalpia ΔfH^o298	−121 kJ·mol^−1[2]
Standard moláris entrópia S^o298	82 J·mol^−1·K^−1[2]
Farmakokinetikai adatok
Biológiai felezési idő	12 nap
Rokon vegyületek
Azonos kation	Fluorid klorid jodid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bromid olyan vegyület, melyben bróm anion vagy ligandum található. A bromidion egyszeresen negatív töltésű brómatom – például a cézium-bromidban a cézium kationok (Cs⁺) elektromosan vonzzák a bromid anionokat (Br⁻), így elektromosan semleges ionvegyület keletkezik (CsBr). A bromid olyan kovalens kötésű vegyületre is utalhat, amelyben a bróm oxidációs száma −1, ilyen például a kén-dibromid (SBr₂).

Természetes előfordulása

A bromid jelen van a tengervízben (koncentrációja körülbelül 65 mg/l, ez az összes oldott sónak mintegy 0,2%-a). A tenger gyümölcsei és a mélytengeri növények általában nagy mennyiségű bromidot tartalmaznak, míg a szárazföldről származó élelmiszerek bromidtartalma változó. A legismertebb, bár nagyon ritka bromidásvány a brómargirit – ez a természetben előforduló kristályos ezüst-bromid.^[3] Ezen kívül higany- és réztartalmú ásványokban fordul elő.^[4]

Kémiai tulajdonságai

A bromidion kimutatása oldatból híg, feleslegben lévő salétromsav (HNO₃), majd híg ezüst-nitrát (AgNO₃) oldat hozzáadásával történhet. A bromid jelenlétét sárga, krémszerű ezüst-bromid csapadék kiválása jelzi.

Orvosi felhasználása

A brómvegyületeket, főleg a kálium-bromidot gyakran használták nyugtatókban a 19. században és a 20. század elején.

A bromidion epilepszia ellen hat, és a bromid sókat még mindig használják erre a célra, különösen az állatgyógyászatban (különösen görcsrohamok kezelésére kutyáknál). A bromidiont a vese választja ki. Felezési ideje emberben 12 nap, ami számos más gyógyszerhez viszonyítva hosszú, és megnehezíti adagolásának beállítását (az új dózissal az egyensúly beállása hónapokig tarthat). Befolyásolja a klorid anyagcseréjét.^[5]

A cerebrospinális folyadékban a bromidionok koncentrációja a vérben mértnek mintegy 30%-a, és erősen befolyásolja a test kloridfelvétele és metabolizmusa.^[6]

Németországban az epilepszia ellen használják.

Krónikus toxicitása bromizmust okozhat, ami bőrkiütéssel és több neurológiai tünettel is jár.

A lítium-bromidot nyugtatóként használták az 1900-as évek elején, de az 1940-es évekre elavulttá vált, feltehetően a biztonságosabb és hatékonyabb nyugtatók (a barbiturátokat) népszerűvé válásával, és mivel néhány szívbeteg ember meghalt egy helyettesítő sója (lítium-klorid) miatt.^[7] valamint használták bipoláris A lítium-karbonáthoz és lítium-kloridhoz hasonlóan bipoláris zavar kezelésére is használták.

Biológiai szerepe

Esszenciális nyomelem.^[8] Az eozinofil sejtek eozinofil peroxidáz enzimmel – ami kloridot is felhasználhat erre a célra, de ha van bromid, azt használja fel – parazitaellenes brómvegyületeket, például hipobromitot állítanak elő belőle.^[9] Szerepe van a kollagén IV előállításban.

Bromidsókat használnak pezsgőfürdőkben és gyógyfürdőkben fertőtlenítőszerként, ahol oxidálószer hatására hipobromit keletkezik belőlük.

A bromid nagy koncentrációban fordul elő néhány algában, melyek metil-bromidot és számos brómorganikus vegyületet állítanak elő belőle a vanádiumfüggő brómperoxidáz enzimek segítségével.

R−H + Br⁻ + H₂O₂ → R−Br + H₂O + OH⁻

A bromid átlagos koncentrációja az emberi vérben az ausztráliai Queenslandben 5,3 ± 1,4 mg/L, kortól és nemtől függően.^[10] Az ennél jóval magasabb szintek brómozott vegyi anyagoknak, például metil-bromidnak történő kitettségre utalhatnak. Ugyanakkor mivel a bromid a tengervízben és sok tengeri állatban is viszonylag nagy koncentrációban fordul elő, ezért a vér bromidkoncentrációját befolyásolja az étrend.

Fontosabb bromidvegyületek

Szervetlen bromidok, ionrácsos anyagok és bromidiont tartalmaznak:

• Vas(III)-bromid (FeBr₃)
• Kálium-bromid (KBr)
• Lítium-bromid (LiBr)
• Magnézium-bromid (MgBr₂)
• Nátrium-bromid (NaBr)
• Rubídium-bromid
• Ezüst-bromid (AgBr)

Vannak szerves brómvegyületek, melyekben a bróm bromidion formájában van jelen, ilyenek például a szerves bázisok hidrobromid sói és a tetrametil-ammónium-bromid is.^[11] A nem sószerű szerves bromidokban a bróm kovalens kötéssel kapcsolódik a szerves részhez. Elő lehet állítani őket: alkoholok és hidrogén-bromid reakciójával,^[12] hidrogén-bromid és alkének addíciójával,^[13] alkánok brómozásával és aromás szénhidrogének katalitikus brómozásával vagy Sandmeyer-reakcióval.^[14] Néhány szerves bromid:

• metil-bromid (brómmetán)
• metilén-bromid (dibrómmetán)
• benzil-bromid (α-brómtoluol, brómmetilbenzol)
• acetil-bromid
• brómbenzol

Kapcsolódó szócikkek

• Hipobromit: BrO⁻
• Bromit: BrO₂⁻
• Bromát: BrO₃⁻
• Perbromát: BrO₄⁻

Források

1. Bromide - PubChem Public Chemical Database. The PubChem Project. National Center for Biotechnology Information
2. Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X 
3. Brockhaus ABC Chemie, VEB F. A. Brockhaus Verlag Leipzig 1965, S. 204−205.
4. Mindat.org - Mines, Minerals and More. www.mindat.org . [2001. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 29.)
5. Goodman and Gilman, The Biological Basis of Therapeutics, Fourth Edition, Chapter 10 (Hypnotics and Sedatives), p. 121, The MacMillan Co., London, 1970.
6. Goodman, L. S. and Gilman, A. (eds.) (1970) "Hypnotics and Sedatives", p. 121 in Chapter 10 in The Biological Basis of Therapeutics, Fourth Edition, The MacMillan Co., London.
7. Bipolar disorder
8. McCall AS, Cummings CF, Bhave G, Vanacore R, Page-McCaw A, Hudson BG (2014). „Bromine Is an Essential Trace Element for Assembly of Collagen IV Scaffolds in Tissue Development and Architecture”. Cell 157 (6), 1380–92. o. DOI:10.1016/j.cell.2014.05.009. PMID 24906154. 
9. (1989) „Eosinophils preferentially use bromide to generate halogenating agents”. The Journal of Biological Chemistry 264 (10), 5660–8. o. PMID 2538427. 
10. (1998) „Background levels of bromide in human blood”. Journal of analytical toxicology 22 (3), 225–30. o. DOI:10.1093/jat/22.3.225. PMID 9602940. 
11. Otto-Albrecht Neumüller (Herausgeber): Römpps Chemie Lexikon, Frank'sche Verlagshandlung, Stuttgart, 1983, 8. Auflage, S. 520−521, ISBN 3-440-04513-7.
12. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 294, ISBN 3-342-00280-8.
13. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 293, ISBN 3-342-00280-8.
14. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 534, ISBN 3-342-00280-8.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.