A Boxcar Bertha – A lázadók ökle (eredeti cím: Boxcar Bertha) 1972-ben bemutatott amerikai bűnügyi romantikus filmdráma, melyet Martin Scorsese rendezett, Roger Corman produceri közreműködésével. A forgatókönyvet Joyce Hooper Corrington és John William Corrington írta, Ben Reitman Sister of the Road című pszeudo-önéletrajzi műve alapján. A főbb szerepekben Barbara Hershey és David Carradine látható.
Az Amerikai Egyesült Államokban 1972. június 14-én bemutatott film negatív kritikákat kapott.
„Boxcar” Bertha Thompson szegény sorsú déli lány, édesapja egy permetező repülőgéppel lezuhanva életét veszti. A nagy gazdasági világválság kitörése után tehervonatokon járja az országot. Megismerkedik Big Bill Shelly szakszervezeti vezetővel és a szeretője lesz. A szerencsejátékos Rake Brownnal és a korábban Bertha apjának dolgozó, színes bőrű Von Mortonnal elkezdenek vonatokat és bankokat kirabolni. Ezzel magukra vonják a déli vasúti mágnás H. Buckram Sartoris figyelmét és menekülniük kell nem csak a törvény, hanem a vasút emberei elől is.
A hajsza közben Rake-t agyonlövik, Billt és Vont kényszermunkára ítélik. Bertha el tud menekülni, de pénz hiányában kénytelen lesz prostituáltnak állni. Véletlenül találkozik Vonnal egy feketék által látogatott kocsmában. A lány megtudja, hogy Bill megszökött a börtönből és most ismét bujkál. Von elvezeti hozzá, de Sartoris pribékjei rajtuk ütnek, összeverik és egy vasúti kocsihoz szögezik Billt.
Ekkor Von megjelenik és vadászpuskával kivégzi a támadókat. Bertha kétségbeesetten fut az elinduló vonat után, amelyhez Billt szögezték, de nem éri el azt.
A film nyitójelenetének írásos állítása szerint a történetet Boxcar Bertha Thompson valós tapasztalatai ihlették, melyekről a Sister of the Road: The Autobiography of Boxcar Bertha című könyv számolt be. Ben Reitman 1937-ben kiadott könyvét sokáig önéletrajzi írásként tartották számon. A lánya, Mecca Reitman Carpenter által írt 1999-es No Regrets című önéletrajzában a szerző bevallja, a könyv valójában egy regény, de a hobók és szegények közt orvosként dolgozó apja tapasztalatai inspirálták. A film bemutatásakor a kritikusok és a történészek még tényirodalomnak vélték Reitman regényét.[2]
A Rotten Tomatoes 25 kritika alapján 56%-ra értékelte. A szöveges összegzés szerint „Túlzottan a többi Roger Corman bűnügyi film származéka ahhoz, hogy kitűnjön, a Boxcar Bertha inkább érződik a zöldfülű Martin Scorsese képzési gyakorlatának, mintsem saját jogán teljes értékű filmnek”.[3]
Martin Scorsese megmutatta a félkész változatot John Cassavetesnek. Ő az irodájába hívta Scorsesét és azt mondta neki: „Marty, épp most szántál egy teljes évet az életedből egy darab szar elkészítésére. Jó film, de te jobb vagy azoknál az embereknél, akik ilyen filmeket készítenek. Ne hagyd, hogy beszippantson az exploitation piac, csak próbálkozz és alkoss valami különbözőt”. A tanács inspirálta Scorsesét következő filmje, az Aljas utcák elkészítésére.[4]
Roger Ebert négyből három csillagra értékelte: „…furcsán érdekes film… Martin Scorsese rendező inkább a hangulatra, az atmoszférára helyezte a hangsúlyt az akció helyett, az általa bemutatott erőszak pedig mindig nyers és ellenszenves…”[5]