Boros Béla (érsek)

Ez a szócikk az érsekről szól. Hasonló címmel lásd még: Boros Béla (egyértelműsítő lap).

Boros Béla
Született	1908. szeptember 20.[1] Erdőhegy[1]
Elhunyt	2003. június 6. (94 évesen)[1] Temesvár[1]
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus püspök
Tisztsége	katolikus érsek címzetes püspök (1948. november – ) címzetes érsek (1990. március 14. – )
Iskolái	Temesvári Piarista Gimnázium Collegium Germanicum et Hungaricum
címzetes érsek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1932. október 30.
Püspökké szentelés	1948. december 12.
Szentelők	Gerald Patrick O'Hara (főszentelő)
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Sebastian Kräuter 1990. április 28.
Catholic Hierarchy
Sablon • Wikidata • Segítség

Boros Béla (Erdőhegy, 1908. szeptember 20. – Temesvár, 2003. június 6.) katolikus pap, címzetes érsek.^[2]

Pályafutása

A középiskolát Aradon, illetve a Temesvári Piarista Gimnáziumban végezte, a teológiát pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. 1932. október 30-án szentelték pappá.

1934. októberétől a temesvári szemináriumban működött filozófia- és dogmatikatanárként, valamint prefektusként, 1946-tól pedig rektorként.^[2]

Püspöki pályafutása

1948. december 12-én Gerald Patrick O'Hara romániai apostoli nuncius titokban ressianai címzetes püspökké szentelte. Ezt a román hatóság nem ismerte el, sőt az 1948. augusztus 4-i kultusztörvény már magát az 1930-as konkordátum alapján létrehozott Temesvári egyházmegyét sem fogadta el.

Boros Bélát 1951 márciusában letartóztatták, és a „papok perében” szeptember 11–17-én szemináriumi rektorként életfogytiglani kényszermunkára és 50 000 lej perköltség megfizetésére ítélték. A máramarosszigeti börtönben több évig cellatársa volt Márton Áron püspöknek; később, 1956-tól két és fél éven át magánzárkában tartották fogva a Râmnicu Sărat-i börtönben. 1958-tól Jilava, 1960-tól Dés, majd Szamosújvár börtönében raboskodott. 1964. augusztus 4-én, 13 év után szabadult.

Szabadulásától Temesvár-Erzsébetvárosban volt kisegítő lelkész.^[2] Miután az 1989-es romániai forradalmat követően az állam elismerte az egyházmegyéket, lehetővé vált a püspökök kinevezése is. Az idős és beteg Boros Bélát – vértanúsága miatti kitüntetésképpen –^[3] 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki.^[2][3] 1992-ben vonult nyugállományba.^[2]

Haláláig nem rehabilitálták.^[2]

Művei

• Doctrina de Haereticis apud S. Gregorium magnum. Doktori disszertáció, Róma, 1932^[2]

Jegyzetek

1. Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
2. Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996. ISBN 963-361-626-3  
3. Tóth Béla: Isten tenyerén lenni kegyelem – A gyulafehérvári főegyházmegye idén februárban 60. születésnapját ünneplő érsekével, dr. Jakubinyi Györggyel Tóth Béla beszélget (magyar nyelven). 11. szám. Vasárnap Katolikus Hetilap, 2016. március 12. [2019. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 24.)

További információk

• Archbishop Adalbert (Bela) Boros, Catholic-Hierarchy (angol)
• Erdély arcai és harcai. Erdélyi katolikus főpapok a szekuritáté irattárának tükrében; szerk. Kassai Ildikó, tan. Dobes Fürtös Andrea; Unicus Műhely–Hittel a Nemzetért Alapítvány, Bp., 2018