Boronkay Gábor Gyula, ritkábban: Boronkai Gábor[4] (Budapest, 1889. február 11.[5] – 1942. szeptember 7.[4]) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető.
Pályafutása
Labdarúgóként
A Piaristákhoz járt iskolába, ahol 1902-ben kezdett futballozni. Rövidesen a MAC-hoz került. Itt rövid ideig atletizált, majd labdarúgó lett. Balszélső, balhátvéd, majd sérülése után kapusként szerepelt. Játékos pályafutása után a labdarúgócsapat vezetőségében tevékenykedett 1924-ig.[6]
Nemzeti játékvezetés
Játékvezetésből 1908-ban Budapesten, a Bíró Bizottság előtt vizsgázott. Az MLSZ által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban gyakorló bíróként kezdte sportszolgálatát. A Bíró Bizottság javaslatára NB II-es, 1916-tól III. fokú - a legmagasabb minősítést 9 év alatt lehetett elérni - bíróként NB I-es. Korabeli irodalom szerint 1917–1935 között korának egyik legkiválóbb játékvezetője. Professzionista bíró. Magyarországon a professzionista játékvezetés 1926–1934 között tartott. A professzionista labdarúgás felszámolásával ugyancsak felszámolták a címzetes professzionista (valójában amatőr) bírói keretet is. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1939-ben visszavonult.
Nemzetközi játékvezetés
A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) tagjaként a Magyar Futballbírák Testülete (BT) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1925-től tartotta nyilván bírói keretében. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1935-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2
Az 1928. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. Partbíróként nem végzett szolgálatot.
Sportvezetőként
1917-ben megalakult Magyar Futballbírák Testülete (BT) tanácstag tagja. 1918-ban a Budapesti Alosztály egyik titkára. 1933-ban a Társadalombiztosító Intézet számtanácsosaként a Népjóléti Minisztérium Sport Egyesületének (NMSE) futballigazgatója volt,[7] 1935-ben az Országos és budapesti alosztály egyik titkára.
Szakmai sikerek
1927-ben az angol Albert Prince-Cox, a Magyarország–Ausztria (5–3) mérkőzés vezetője átnyújtotta neki és Ábrai Zsigmond partbírójának az angol játékvezető-szövetség díszjelvényét azzal, hogy a jelvény egyúttal tagságot is jelent. 1935-ben a Magyar Futballbírák Testülete (BT) nyilvántartása szerint szakmai munkájának elismeréseként, 1933-ban a 25 éves, kiemelkedő játékvezetői pályafutásának elismeréseként arany jelvényt, arany oklevelet, valamint 1923-ban a 15 éves szolgálatáért ezüst jelvényt kapott.
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások