Már gyermekkorától az orvosi egyetemre készült, dr. Koczogh Ákos művészettörténész tanácsára azonban Budapestre ment, és a Képzőművészeti Főiskolán a grafikai osztályra felvételizett, ahol Hincz Gyula, Koffán Károly, Barcsay Jenő voltak a mesterei. 1952-ben fejezte be tanulmányait, diplomamunkája Veres Péter egy novellájának illusztrációja volt. Rögtön a főiskola befejezése után a Képzőművészeti Alap tagja lett, és 1953-ban szerepelt először csoportos kiállításon a Műcsarnokban.
1954-ben felvették a Képzőművészek Szövetségébe, ahonnan az 1956-os forradalom után kizárták. 1964-ben a MOM kultúrházában rendezték első egyéni kiállítását. Tizenkét éven át a Magyar Tankönyvkiadó munkatársa volt. Visszavételét a szövetségbe 1976-ban kérte, de indoklás nélkül elutasították. 1989-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagja lett. 1994-től a Magyar Kalobiotikai Társaság főtitkára, ugyanebben az évben a Giacomo Puccini Társaság alapító tagja. 1995-től a Magyar Esztétikai Társaság elnöke. 2000-ben az Országos Széchenyi Kör Képzőművész Csoportjának művészeti vezetője lett. 2008-ig 52 kollektív kiállításon szerepelt és 44 önálló kiállítása volt, 152 könyvet illusztrált.
Gyermekkora és ifjúsága emlékeit a 2009-ben megjelent, Álmom Szeghalom című könyvében elevenítette fel, ugyanebben az évben Szeghalom város Önkormányzata „Szeghalom város díszpolgára” címmel tüntette ki.
A művész képei megtalálhatók az ország magán- és múzeumi gyűjteményein kívül Ausztria, Lengyelország, Egyesült Államok, Hollandia, Németország, Kanada, Svájc köz- és magángyűjteményeiben.
Felesége, Judit Budapesten él, gyermekei, Péter, Piroska, Dávid, János és István Magyarországon, illetve az Egyesült Államokban.
"Az emberi energia legfőképpen abban a teremtő munkában nyilvánul meg, amely átalakítja a képlékeny természeti környezetet emberi formájú és embernek értelmes világgá. A képzőművész ebben az átalakító munkában önmagán keresztül az adott művet mintegy magáévá teszi, vagyis a természetet magán áteresztve, önmagává téve nyújtja át a nézőknek, akik aztán szintén egyfajta közreműködő alkotómunkában „élvezik”, teszik magukévá a művet és „egyesülnek” a művészettel, az alkotással, a világgal. Ez az alkotás szimbiózisa, az alkotó együttélés. Ebben hiszek.
Világképem az evilági és a transzcendens egészséges ötvözetéből álló stabil elkötelezettség. Hívő ember vagyok, gyakorló római katolikus. Hiszek az emberek szeretetreméltóságában, a kölcsönös szeretetben és egymásrautaltságunkban, a rászorulók megsegítésében. Hiszek az erkölcsi világrendben. Hiszem, hogy a törvények nem korlátok és nem kalodák, amelyek megbénítanak, hanem segítenek, mankók, amelyek támaszok problémáink megoldásában. Szeretem a hívő embereket.
Hiszek az esztétika szakrális voltában. Erő az, amely a transzcendens irányába terelgeti földhöz ragadt képzeletünket, természetünket. Hiszek az alkotás teremtő erejében, emberi mivoltunkhoz tartozónak érzem ősember voltunk óta, ahogyan elkezdtük testünket és a barlang falát festeni.
Hiszem a szakmailag megalapozott, jól képzett, kiművelt, megalapozott, jó képzőművészet létjogosultságát, nem kötve magam semmiféle irányzathoz. De nem hiszek a „polgárpukkasztásban”, a gesztusfestészetnek nevezett pacákban, sem a duchampi pissoire-okban, mint művészetben. A kiegyensúlyozott realizmus-expresszionizmus-impresszionizmus ötvözete áll közel hozzám. Magam végigpróbáltam sokféle kifejezésmódot, stílusirányzatot, kezdetben festettem sok-sok realista tanulmányt, tájképet, majd expresszionizmus fiatalos dühével dolgoztam. Megpróbálkoztam a tassizmussal és néhány talált tárggyal összeeszkábáltam „műveket”. Az absztrakció, a kockológia is foglalkoztatott egy ideig, de mindezek soha nem a véglegesség célzatával, hanem a megismerés egyfajta kíváncsiságával. Végül is megállapodásomat a realizmusban találtam meg, amely nem nélkülöz sem bizonyos expresszivitást, sem absztrakciót, sem ikonos elemeket, voltaképpen valójában boromiszává lettem."
Egyéni kiállítások
1964 • Magyar Optikai Művek Művelődési Ház, Budapest
1968 • Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest
1986 • Sárréti Múzeum, Szeghalom
1990 • Adalbertinum
1991 • Keresztút, Duna-parti piarista kápolna, Budapest
1993 • Vasadi Péter műveihez készült grafikái, Budapesti Piarista Rendház
1994 • Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk
1995 • Hommage a Gerencsér Ferenc, RBC Klub
1997 • Grafikák Pilinszky-, Vasadi-, Szedő-versekre, Osiris Könyvesház, Budapest
1997 • Álmom Szeghalom, Sárréti Múzeum, Szeghalom
1998 • Gerencsér-emlékkiállítás, Szentkozmadombja
1999 • Duna-parti piarista kápolna, Budapest
1999 • Terényi képek, művelődési ház, Terény
1999 • Jézus élete – montázssorozat, Duna-parti piarista kápolna, Budapest
2001 • Hűség kiállítás, Máriaremete, Pesthidegkúti Ökumenikus Általános Iskola
2004 • Kastl, Németország
2006 • Kultúrház, Decs
Állandó kiállítás
2011 • Wenckheim–D’Orsay-kastély
Nagyobb falképek, üvegablakok
1965 • Gyógyszerészet, Leányfalu
1970 • Temetési ravatalozó, Szeghalom
1972 • „Megégett Krisztus”, Mária-székesegyház, Gdansk, Lengyelország
1979 • „Ábrahám három angyallal”, Magánház, Visegrád
1994 • „Golgota”, Erzsébet Kórház – Geriátria, Budapest
1995 • Református Bethesda Gyermekklinika Imaterme, Budapest
1996 • „Engedjétek hozzám a gyermekeket” falkép, Református Bethesda Gyermekklinika, Budapest
1998 • Falkép, Gádor Patika, Budafok
2002 • „Magyar Szentek” (2 falkép), Szondi utcai Szent Család Plébániatemplom, Budapest
2004 • „Magyar Szentek” (3 üvegablak), Szondi utcai Szent Család Plébániatemplom, Budapest
2006 • „Krisztus Király”, szentélyfal, katolikus templom, Decs
2008 • Üvegablak, Szent Márton-plébániatemplom, Vizafogó, Budapest
2008 • Két mellékoltár falképe, katolikus templom, Decs
