A bordáskabóca-félék(Fulgoridae) a rovarok(Insecta)osztályába sorolt félfedelesszárnyúak(Hemiptera)rendjében a kabócák(Auchenorrhyncha) alrendjében a bordáskabóca-formájúak(Fulgoromorpha) alrendág névadó családja több mint 125 nemmel. A „lámpahordó kabóca” elnevezés (összes toldalékával) egy félreértés szívósan fennmaradt eredménye. Maria Sibylla Merian német természettudós és illusztrátor ugyanis a 17. század második felében egy képén úgy ábrázolta a nagy bordáskabócát(Fulgora laternaria), mintha annak feje a sötétben világítana.[3]
Származásuk, elterjedésük
Sűrűn erezett szárnyuk ősi típusú, aminek alapján feltételezik, hogy ez a kabócák(Auchenorrhyncha) egyik legkorábban kialakult családja.
A legtöbb kontinensen megtalálhatók, de főleg a trópusi övben. Gyakoriságuk a sarkok felé haladva fokozatosan csökken; a hideg mérsékelt égövet csak néhány faj éri el.
Megjelenésük, felépítésük
Sok faj, így a névadó, Dél-és Közép-Amerikában élő bordáskabóca(Fulgora spp.) csőrszerű feje jóval túlnyúlik szemeiken. A tűzszemű kabóca(Pyrops spp.) fajok kétoldalt fogazott fejtoldaléka fűrészre, illetve reszelőre emlékeztet; különösen a Déltelet-Ázsiában élő gyertyafejű kabóca(Pyrops candelaria) fejtoldaléka látványos. A fej néha hólyagszerűen felfújt.[4]
Több faj (például a Lystra lanata) fehér viaszfonalakból álló képződményt cipel a potrohán; ez a bokorszerű fonadék nem ritkán akkora, mint maga az állat.
Életmódjuk, élőhelyük
Nagy többségük éjszaka aktív. Egyesével szívogatnak; nem verődnek össze nagy csapatokba.
