Barátpipra

Barátpipra
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Piprafélék (Pipridae)
Nem: Manacus
Faj: M. manacus
Tudományos név
Manacus manacus
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barátpipra témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barátpipra témájú médiaállományokat és Barátpipra témájú kategóriát.

A barátpipra (Manacus manacus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a piprafélék (Pipridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Pipra nembe Pipra manacus néven.[3]

Alfajai

  • Manacus manacus abditivus - Bangs, 1899
  • Manacus manacus flaveolus - Cassin, 1851
  • Manacus manacus bangsi - Chapman, 1914
  • Manacus manacus leucochlamys - Chapman, 1914
  • Manacus manacus maximus - Chapman, 1924
  • Manacus manacus interior - Chapman, 1914
  • Manacus manacus trinitatis - Hartert, 1912
  • Manacus manacus umbrosus - Friedmann, 1944
  • Manacus manacus manacus - Linnaeus, 1766
  • Manacus manacus expectatus - Gyldenstolpe, 1941
  • Manacus manacus subpurus - Cherrie & Reichenberger, 1923
  • Manacus manacus purus - Bangs, 1899
  • Manacus manacus longibarbatus - J. T. Zimmer, 1936
  • Manacus manacus purissimus- Todd, 1928
  • Manacus manacus gutturosus - Desmarest, 1806[2]

Előfordulása

Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Venezuela, Trinidad és Tobago területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint víz közeli környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 11 centiméter, testsúlya 16-18 gramm.[5] A felnőtt hím fejteteje, háta és szárnya fekete, a többi fehér. Lába narancssárga színű. A tojó és a fiatal példányok tollazata olívzöld.

A hím
és a tojó

Életmódja

Kisebb gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.[3] Csoportosan él, akár 70 fős csoportokban is megtekinthető.

Szaporodása

A tojó készíti a fészket, mely csésze alakú, lapos szélű. Fészekalja 2 tojásból áll, melyet csak a tojó költ 18-19 napon keresztül. A kirepülési idő 13-15 nap a kikelés után. A fiókákat főleg gyümölcsökkel, apróbb rovarokkal etetik.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  2. ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  3. ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. november 16.)

Források

További információ

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!