Bartók Béla (mérnök)

Ez a szócikk a mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnokról szól. Hasonló címmel lásd még: Bartók Béla (egyértelműsítő lap).

Ifj. Bartók Béla (Béla Bartók)
Bartók Béla (középen) Szokolay Sándorral és Balázs Árpáddal (1982)
Született	1910. augusztus 22.[1] Budapest
Elhunyt	1994. június 17. (83 évesen) 1994. június 12. (83 évesen)[2] Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Simay Judith (1907–2002), (h.1935-)
Szülei	Bartók Béla Ziegler Márta (1893–1967)
Foglalkozása	geodéta mérnök egyházi vezető emlékiratíró
Iskolái	Trefort utcai Mintagimnázium Műegyetem
Sírhelye	Farkasréti temető (60/1-főút-9/12)
Sablon • Wikidata • Segítség

Bartók Béla (Budapest, 1910. augusztus 22. – Budapest, 1994. június 17.) általános mérnök (ma geodéta mérnökként ismert szakterület), MÁV-főmérnök, geodéta, író, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnoka. Bartók Béla zeneszerző fia, Bartók Béla iskolaigazgató unokája. Féltestvére az apja második házasságából született Bartók Péter.

Életpályája

Bartók Béla zeneszerző elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot Budapesten. 1914. július 25-én apja az unitárius vallásra tért át.^[3] A gyermek a budapesti Trefort utcai Mintagimnáziumban végezte a középiskolát, majd a Műegyetemen szerzett diplomát. Ezt követően mint tanársegéd évente négy-öt héten keresztül dolgozott Nógrádverőcén mint külsős geodétaoktató és gyakorlatvezető.

A Magyar Államvasutaknál pályafenntartási mérnök volt, felsőrendű szintezési munkákkal bizták meg. 1938-ban a központi budapesti szolgálatra került, majd Erdély visszacsatolását követően hét hónapig dolgozott Zsibón a dés–zsibói második vágány építésénél. 1944-ben Szentendrére vonult be, utána Komáromba, 1944. december 16-án pedig a front közeledése miatt elhagyta az országot, 1945-ben tért vissza.

1953-ban került a MÁV Tervező Intézethez, ahol a geodéziai osztály vezetője lett. Ezzel egyidejűleg a Műegyetem Geodéziai Tanszékén gyakorlatvezetői feladatkört is ellátott. 1958-ban a Közlekedéstudományi Egyesület választmányi tagja, később a Geodéziai és Topográfiai Egyesület tagja lett.

Romániába utazott, mivel 1971. március 25-én Bukarestben édesapja születésének 90. évfordulója alkalmából emlékülést tartottak, melyet utána szülőfalujában, Nagyszentmiklóson koszorúzási ünnepség követett. Ezt megelőzően, még 1931-ben idősebb Bartók Béla nem volt hajlandó az 50. születésnapjára a szülőházán elhelyezett emléktábla felavatási ünnepségén részt venni, ugyanis csak román nyelven szerepelt rajta a felirat. 1940. után ugyan kétnyelvű táblát készítettek, de ezt 1948-ban eltávolították, és kizárólag román nyelvű tábla került fel helyette. Emiatt március 18-án Bukarestben Bartók Béla bejelentette tiltakozását, ezután amikor a helyszínre érkezett, ott már egy kétnyelvű tábla állt. A MÁV-nál 1971-ig dolgozott, műszaki főtanácsosi rangig emelkedett. Ez év őszén bejelentette, hogy nyugdíjazását kéri, melynek főbb okai a hivatalvezetőknek, személyzeti osztályoknak és pártszervezeteknek a Bartók által tett utazások miatti irigysége és rosszindulata volt.

1971. október 31-én megválasztották az Unitárius Egyház főgondnokává. 1971–1989 között összesen 38-szor utazott külföldre egyházi ügyekben. Mivel szembetűnően hasonlított édesapjára, róla mintázta az ezerforintos bankón szereplő Bartók-portrét az azt tervező Vagyóczky Károly grafikusművész, 1983-ban.^[4]

Művei

• Apám életének krónikája (Gomboczné Konkoly Adrienne közreműködésével, Zeneműkiadó, Budapest, 1981)
  • reprint, Helikon, 2006, ISBN 9789632270487
  • Bartók Béla életének krónikája (Az 1981-ben kiadott "Apám életének krónikája" bővített új kiadása, Magyarságkutató Intézet, 2021, ISBN 978-615-6117-25-0
  • Chronicle of Béla Bartók's Life (a bővített kiadás angol nyelvű változata, fordította: Rubin Márta, Institute of Hungarian Research, 2021, ISBN 978-615-6117-26-7)
• Bartók Béla Családi Levelei (Szerkesztőként, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1981)
• Bartók Béla műhelyében (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982)
• Az öt földrész – Ahogy én láttam 186 utazásomat (Püski Könyvkiadó, Budapest, 1992)

Jegyzetek

1. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
2. Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. február 10.)
3. Áttérések, 57. lap, 3. tétel, 187/1916-os iktatószám.
4. Bónis Ferenc: Emlék-képek ifjabb Bartók Béláról. Hitel, 2013. december 86. old.

Források

• Mikó István: 100 éve született ifj. Bartók Béla előadás 2010. november 20-án
• Dr. Lőrincz Ernő: ifj. Bartók Bélára emlékezünk Unitárius Élet 1994. 7–8. sz. 7. o.
• Bencze Márton: Bartók Béla főgondnok Unitárius Élet 1994. 7.szám
• Bónis Ferenc: Emlék-képek ifjabb Bartók Béláról Hitel, 2013. december, 85–88. old.
• Válogatott bibliográfia

Irodalom

• Dille, Denijs: Bartók Béla családfája. Bp., Balassi Kiadó, 1996.
• Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
• Révai új lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–2008.
• Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Bp., Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.