1858. december 18-án választották az Akadémia levelező tagjává.
Testvére volt Almási Balogh Pál híres orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és Balogh József költő.
Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott filozófiai, esztétikai, irodalmi s vegyes tárgyú cikkei is megjelentek (1822−25. 1827. 1831. 1839.); továbbá a következő lapokba és folyóiratokba írt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821−23.), Sas (1831−32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literaturai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837-43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a Magyar Akadémiai Értesítő (1859. III. és új folyam 1866. V. k.). Szépirodalmi tanulmányai jelentek meg az Érzékeny történetek című kötetben (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórában (1834.) A Közhasznu Esmeretek Tárában 174 cikke jelent meg. − A szépről és fenségesről írt filozófiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazta.
Érdekesség, hogy ő ismertette meg a magyar irodalmat Kiss Józseffel, a később híressé váló költővel.[3]
Munkái
Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)