A szatmári tanítóképző elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelemtanári szakképesítést. 1957-től Lugoson, 1969-től Nagybányán levéltáros az Állami Levéltárban. Szatmári és nagybányai tárgyú iskola- és művelődéstörténeti írásait a Korunk, Művelődés, Könyvtár közölte, a bányászok múltjáról a nagybányai Marmația hasábjain jelentek meg dolgozatai. Társszerzője az Îndrumător în Arhivele Statului județului Maramureș (1974) c. kiadványnak. A Bányavidéki Fáklya, Szatmári Hírlap munkatársa. A nagybányai ötvöscéh XV-XVII. századi történetéről Oszóczki Kálmánnal közösen írt tanulmányát a Kriterion KiadóMűvelődéstörténeti tanulmányok (1979) c. kötete közölte.
A máramarosszigeti református líceum diáksága, 1682-1851; Tiszántúli Református Egyhkerületi és Kollégiumi Levéltár, Debrecen, 2000 (Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani)
Balogh Béla–Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt. Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt; Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár és Múzeum–Érc- és Ásványbányászati Múzeum, Miskolc–Rudabánya, 2001 (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből)
Nagybányai boszorkányperek; szerk. Balogh Béla; Balassi, Bp., 2003 (A magyarországi boszorkányság forrásai)
A máramarosszigeti református líceum története; Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, Debrecen, 2013 (Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani)
.svg){kind=small}
